Ébredés a múlt álmaiból
Vannak még reménnyel teli álmok,
Életem hétköznapi csodáira várok.
Egy nap megértettem, mi is a cél,
Ha kell talpra állok, s elérem, mi bennem él.
Furcsa rohanások,
Érzelmi hullámok,
De tudom, már nem egyedül vágyom...
Tanulok s tanítanak,
Ki vagyok én, önmagam
Merek-e lépni, ha kell,
Az elején még úgysem esek el.
A múlt sodort magával hosszú időkön át,
Volt, hogy nem láttam szépnek a nap sugarát...
Már ébredek a múltból,
A felhők lassan tovaszállnak,
Értelmét látom már a nagyvilágnak.
Most jelen van, ebben élek,
A jövő felé haladva tetteket remélek...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
jocker2017. március 4. 15:51
Jó a gondolatsorod és köszönöm, hogy eme remekedet olvashattam!
Gratula!
jocker/Kíber/Feri
1111112016. november 26. 14:28
Tetszik a versed és az életszemléleted is, szívesen olvastam.( ''Ha kell talpara állok'' azt hiszem itt egy ''a'' felesleges. Ha kell talpra állok ?)
donmaci2016. november 25. 18:31
Nagyon szép versedhez szívvel gratulálok: Józsi
rojamsomat2016. november 25. 18:25
Tetszik a gondolatiságod!
Jó vers!
Szívvel,,,Tamás