Bálint Barbara

Gyűlölve szeretni

Gyűlöllek szeretni, de én akkor is belehalok,
Ha létezésedről, csak egy percig is, nem hallok,
Gyűlöllek azért, mert kegyetlenül elbántál velem,
Imádlak is, veled mézédes volt minden percem.
Gyűlöllek, mert messze vagy, s nem hallom,
Nem szólsz hozzám, vidám nevető hangon;
Gyűlölöm, hogy nem látom szép szemed fényét,
Ilyenkor elég nézni, a csillagok irigységét.
Gyűlölöm tekinteted, mert teljesen elolvadok,
Zavaromban egy sötét, apró zugban, elbújok;
Megkeresel, és rám találsz, felsegítesz engem,
Az örök láng fellobbant, hevesen ver a szívem.
Feltépted sebemet, és abból kifolyt a vérem,
Kezemre, amellyel nevedet a falra festem;
Fájó minden gondolat, ami rád emlékezetet
Mégis szívem, téged soha el nem felejtett.
Mindig emlékezni fogok rád, ameddig élek
Amíg a Föld felett vagyok, bízok, és remélek
Lehet, rég elfelejtettél, én akkor sem feledek
Mert a szívem legmélyén, örökre szeretlek.