Szerző
Vers

A verset eddig 870 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2009. március 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Péter Fruzsina

Pécel vallomása

Mit is mondhatnék?
Sápadt arcom itt pihen a dombokon.
Hol máshol állhatnék?
Hisz` ott vagyok minden homlokon.

Fáradtan nézlek.
Benned vagyok, ó Magyarország!
Ezernyi fészket
Ád karom, fényes Mennyország.

Bennem hajlékot vett sok ember.
Megszállt itt Petőfi, Jókai.
Dörgött dombjaimon ágyú, fegyver,
Századévek millió nyomai.

Most már, városi szemmel
Még mindig terem rajtam a vetemény.
Itt lakik immár ezernyi ember,
Itt eszi mindennapi kenyerét.

Fáj is és nem is:
Bővülök, terjedek.
Oly sok ember szerint
Jobb helyen nem is lehetek.

Jó itt lenni, Uram!
Magyarország testébe zárva.
Hűs forrás a kutam,
S én testem sem marad árva.

Tudják jól, kik itt élnek,
Hol a jobb és bal kéz,
Tudják ők, mit kérek:
Álljon ház, kunyhó, kastély.

Én is tudom, ők mit kérnek.
Az Úr keze s lábnyoma
Idehúzza őket, hisz` én vagyok Pécel,
Ezernyi szív meleg otthona.

Szép Magyarország pályázatra (a szerző 13 éves)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Alioruna2009. március 31. 11:28

Nagyon Szép.Amikor elolvastam,hogy milyen fiatal vagy akkor meg már a hideg is kirázott.Ha a városod lennék, előtted virágba borulnék.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom