Szerző
Vlcek László

Vlcek László

Életkor: 26 év
Népszerűség: 9 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 215 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. október 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Vlcek László

Radnóti Miklós

1909 - 1944

SZÜLETÉS

Ott születtem én, hol a Vígszínház vígan áll,
1909. évében, a század legmelegebb nyarán,
Akkor még nem tudtam, mi sok mindent látok,
Hogy hányszor szólok majd, s hányszor kiáltok.

Anyám és öcsém, korán itt hagytak,
Erről szólt negyvenben az Ikrek hava,
Bűntudatom - mely egészben jogtalan,
Soha nem hagyott, bántott minduntalan.

TANULMÁNY

Pesten voltam elemi iskolás és gimis,
Nagybátyám szerint a textil, mi előre visz,
Így kerültem ipari középiskolába,
Elméletre és gyakorlatra Csehországban.

Persze engem nem érdekelt más, csak az írás,
Az olvasás, a kultúra, a tanulni vágyás,
Írni akartam, írni és írni, semmi mást!
Ezért lettem francia-magyar diplomás.

1929-ben vettem fel mostani nevemet,
Addig Glatter néven kerestem kenyerem.
Első verseimet 7 újság hozta le,
De csak 30-ban jelent meg az első kötetem.

Ekkor lettem egyetemi hallgató Szegeden,
Zolnai Béla és Sík Sándor volt a kedvencem,
Itt írtam a második - Újmódi Pásztorok - kötetem,
És ha hiszed, ha nem, el is vittek érte.

MUNKA ÉS MAGÁNÉLET

Aztán jött csak az élet igazán,
1935-ben megszereztem tanári diplomám.
Még ebben az évben elvettem Fannit,
Ő tűzte szívemre a rózsaszín masnit.

S bár tanár akkoriban nem lehettem,
Magánórákból és díjakból kerestem kenyerem,
S boldog voltam, mert ott volt nekem ő,
A bátor, de szerény, a gyönyörű nő.

5 év alatt 4 kötet és egy próza,
Ez, mi életem apróbb szentélyit aprózza.
És negyvenig minden rendben is volt,
Még ha szelíden is, de az élet előre tolt.

TÁBOROK

Aztán jött negyven, és változott minden,
Az emberek akkoriban valami rosszban hittek,
És pusztán a származásom miatt
Két kézzel fogták az indokokat.

Munkaszolgálat szinte minden évben,
A negyvenes még nem is volt vétek,
A negyvenkettest is túléltem úgy ahogy,
De a negyvennégyes már fájt nagyon.

S ha kiskorú vagy, itt jobb, ha leállsz,
Mert most leírok mindent, mi akkor fájt,
`44 május 20-án Szerbia volt a hazám,
Persze csak várták tőlem, úgy ám.

Az év szeptember 17-e hűvös nap volt,
Betegek és fáradtak voltunk nagyon,
Nyugat felé hajtottak először a magyarok,
Majd a németek, ó, azok az átkozottul nagyok.

1944. november 9-én, mondjuk úgy, hogy fájt,
Tudni, hogy bárhogy is, nincs tovább,
Korcs világ, amelybe születtem,
Tarkón lövés Abda mellett, ez lettem.

Fanni szerelme, mely életben tartott ezeken a napokon,
Ez volt minden pénzem, minden egyes vagyonom,
Míg mások aludtak, mikor csak tehették,
Én írtam, ez volt nekem a menekvés.

Menetelés közben, munka után más nem várt,
Csak a kis noteszem, a tollam és az írás.
S ha egyszer a Budapesti könyvtárban jársz,
A bori noteszem vedd kezedbe, ott megtalálsz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Merluccius2017. március 15. 08:44

Kedves László, köszönöm, hogy költőóriásunk hírnevét tovább erősíted! Tetszik nagyszerű törekvésed, gratulálok! M.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom