Szerző
Vers

A verset eddig 359 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. október 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

Balogh-Bóbis Ildikó

Ne hagyj el...

A falnak támasztod forró homlokod.
Tekinteted, melyben félelem honolt,
idegenné válik, lassan kiürül.

A lázas könyörgést közöny váltja fel.
Vizet kínálok, de nem fogadod el.
Máshol jár a lelked. Halálra készül.

A cellaajtót verem, még reménykedem.
Fejed rázod, köhögsz. "Fogd meg a kezem.
Úgysem segít senki. Csendet akarok."

Néma könnyeimmel melléd roskadok.
Mosoly ül ajkadon, szemed már halott.
Kezedet szorítom, s egyedül vagyok.

Második vers a Terror Házából

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2017. március 10. 12:19

JÓ!
jocker/Kíber/Feri

1111112016. november 17. 08:49

Mély érzelemmel megírt és viharos érzéseket kiváltó alkotás.Szívvel Piroska

kicsikincsem2016. október 16. 08:02

Megkönnyezte a szívem...

clarekri2016. október 15. 16:26

Mélyről jön, s mások szívében is mélyen gyökeret ver! Szeretettel gratulálok: Klári

gypodor2016. október 15. 07:15

Erős versképek, feszes szerkezet. Átjön az érzés. Kemény vers!
Szívet hagyva olvastalak.
Gyuri

1-9-7-02016. október 14. 18:30

Kedves Ildikó
Van hogy nem kellenek szavak elismeréssel csendesen szívet hagyok versednél Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom