Szerző
Paga

Paga

Életkor: 58 év
Népszerűség: 130 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 406 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. szeptember 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (35)

Paga

Az én tanyám

Az én tanyám düledező kunyhó.
Hajdani olajos hordók kucorognak
Tetején egyenes derékkal, s vicsorogva
Eszi őket a rozsda eső után.
Rátette vörös tenyerét az idő,
S ő leroskadt iszonyú terhétől.
Földbe gyökerezett cölöpjei
Reszketeg állnak, megszédülten
S korhadozva várnak
Egy csodát,
Vagy csak békés megnyugvást
Az örök anyagban,
S nem ily kínzó,
Szaggató, repesztő
Várakozást.

Ludányhalászi, 1981. augusztus 4.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Paga(szerző)2016. október 3. 22:21

@vargaistvanneel: Kedves Erzsi! Köszönöm, hogy olvastál! Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. október 3. 22:20

@editmoravetz: Kedves Edit, köszönöm, hogy idéztél is! Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. október 3. 22:20

@dvihallyne45: Kedves Sarolta! Köszönöm, hogy olvastál! Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. október 3. 22:19

@evacsoki: Kedves Éva! Nagyon köszönöm! Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. október 3. 22:18

@uzelmanjanos956: Kedves János! Talán akkoriban nem gondoltam bele, de lehetnek benne nagy titkok valóban! Baráti üdvözlettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. október 3. 22:18

@kicsikincsem: Kedves Icus! Örülök, hogy tetszett! Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. október 3. 22:17

@Nichi-ya: Kedves Niki! Köszönöm szép dícséretedet! Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. október 3. 17:37

@voodoo: @111111: @editmoravetz: @zelgitta1: Kedves Költőbarátaim, Olvasóim! Emlékezetem szerint abban az időben nagy (szerelmi) bánatom volt, de azért nem gondolom, hogy a saját sorsomat képzeltem bele ennek a kunyhónak az életébe. Az igaz viszont, hogy ha vidámabb szemmel nézem, akkor nem láttam volna az ő sorsát sem ilyen reménytelennek. Tehát csak félig-meddig igaz, amire gondoltatok, és semmiképp sem valami önpusztító gondolatok forogtak a fejemben, amikor megírtam. Köszönöm, hogy olvastatok, és a komorsága ellenére is tetszett. Baráti üdvözlettel:Paga

Nichi-ya2016. október 3. 13:13

Mesterien megírt, kifejező sorok. Sok szeretettel, szívvel gratulálok.

kicsikincsem2016. szeptember 30. 10:39

Nagyszerű!! Szívvel gratulálok.
Icus

uzelmanjanos9562016. szeptember 30. 05:26

Mélyről jövő, nagy titkokat rejtő versedhez gratulálok:János

1111112016. szeptember 29. 21:35

Nagy bánatod lehetett abban az időszakban kedves János, ami ennyire felszínrehozta reménytelenségedet, már éppen hogy a lemondás határát súroló soraid közben azért örömmel fedezem fel egy csipetnyi reményt. Mély érzésű vers, szívvel: Piroska

evacsoki2016. szeptember 29. 15:28

Kedves János! Szívvel gratulálok versedhez. Üdvözlettel Éva

dvihallyne452016. szeptember 29. 15:04

Szívvel olvastam nagyszerű soraidat! Üdvözlettel:Sarolta

editmoravetz2016. szeptember 29. 15:01

Kedves Paga!

Ha nem állna a vers alatt a dátum, azt hinné az olvasó, hogy egy élete derekán túl korán nekibúsuló ember sóhaja, de így!
Szenvedés van ebben a versben, méghozzá nem is kicsi!
Szinte beleroskad az ember válla - érzi az idő vasfogát!
''Rátette vörös tenyerét az idő,
S ő leroskadt iszonyú terhétől.''

Azért ott találni a elrejtve - én úgy érzem - egy icinyke-picinyke reménysugarat:
''S korhadozva várnak
Egy csodát,
Vagy csak békés megnyugvást''

Szívvel olvastalak! Szeretettel gratulálok! Jó, hogy elhoztad! Köszönöm!
Edit /27./

vargaistvanneel2016. szeptember 29. 14:19

Nagyszerű alkotás!
Szívvel Erzsi

Metta2016. szeptember 29. 14:07

Kedves Paga!
Remek versed szívvel olvastam!
Üdvözlettel:Margit

m.agnes2016. szeptember 29. 13:32

Jól láttatott a versed!
Szívvel olvastam! Ágnes

Motta2016. szeptember 29. 13:18

Reméljük, azóta már rendbehoztad.
szÍvvel olvastalak
Motta

pintyipontyi2016. szeptember 29. 11:49

Nagyon tetszik az emlékezésed,szívből gratulálok!
Ilon

voodoo2016. szeptember 29. 11:09

A teljes reménytelenség néha tényleg valamiféle megnyugvással jár. A beletörődés, a megváltoztathatatlanság nyugalmával, onnantól már csak túlélésre játszik a lélek. Ha a roskadozó ház az akkori, addigi életed metaforája, azért kíváncsi lennél, most mi áll a helyén? Nem találgatok, majd elárulod, ha akarod...

gypodor2016. szeptember 29. 09:04

Elgondolkodtató vers! Azt hiszem, értem a párhuzamokat! Szívvel olvastalak.
Gyuri

jocker2016. szeptember 29. 08:54

Érdekes eszmefuttatás...
jocker/Kíber/Feri

clarekri2016. szeptember 29. 08:42

Jó, hogy ezek az érzések már az idő, és az emlékezés ködébe vesznek. Nagyszerű versedet szívvel olvastam: Klári

Martaharpauer192016. szeptember 29. 08:04

Remek verset írtál az elmúlásról gratulálok .Márti.

Golo2016. szeptember 29. 07:53

Kedves Paga!
Nagyon jól elénk tártad az elmúlást.
A figyelőmmel kísérem verseidet ezentúl.
Szeretettel és szívvel gratulálok: Radmila

lejkoolga2016. szeptember 29. 07:24

''Rátette vörös tenyerét az idő,
S ő leroskadt iszonyú terhétől.''
Elhagyott tanyád az enyészeté lett! Szépen megírtad egykor, kedves Paga
Szeretettel hagyok szívet: Olgi

HAdriana2016. szeptember 29. 07:22

Szép emlékezés, szép versben!
Szeretettel hagyok szívet: Adriana

filo-csibi2016. szeptember 29. 05:06

Lenyűgöző a rossz hatású képével együtt. Gratulálok nagy szívvel: Ilike

Abraks_Anna2016. szeptember 29. 02:30

Remek idillikus vers! Szívvel olvastam! Adri

tzoldav2016. szeptember 29. 00:28

Ez remek vers, gratulálok, és figyelnem kell rád!
A tehetség süt a versedből.

Paga(szerző)2016. szeptember 28. 23:40

@Reva01: Kedves Éva! Igen régi emlékezés, de elevenen él bennem a kép azóta is! Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. szeptember 28. 23:40

@Zsuzsa0302: Kedves Zsuzsa, köszönöm, hogy olvastál, és tetszett! Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. szeptember 28. 23:39

@SAROLTA55: Kedves Sarolta ! Köszönöm, hogy rám találtál, és kedves szavaidat is! Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. szeptember 28. 23:37

@Sida: Kedves Klára! Igen, sok a szenvedés benne, de éppen ez lehet a vigasztaló is számunkra. Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. szeptember 28. 23:37

@dr.vegha: Kedves Attila! Hát régen írtam, de van benne valami végtelenül reménytelen, ami az embernek mégis vigaszt ad, hogy neki tán könnyebb a sorsa. Baráti üdv:János/Paga

Paga(szerző)2016. szeptember 28. 23:35

@1-9-7-0: Kedves Anikó! Köszönöm, hogy olvastál, és tetszett, bár elég szomorúra sikeredett... Szeretettel:János/Paga

Paga(szerző)2016. szeptember 28. 23:34

@zelgitta1: Kedves Brigitta! Igazad van, nincs remény benne. De én, akkor, és most is így látom azt a kunyhót. Szeretettel:János

zelgitta12016. szeptember 28. 23:28

Ez nem egy derûs látlelet..., semmi remenységet nem sugall.
De ha ilyen, nem lehet más. Komor képeid megfogják az olvasót, ennek okául szìvet hagyok,
B.

1-9-7-02016. szeptember 28. 22:32

Kedves János szép emlékezésedhez szívvel gratulálok Anikó

Reva012016. szeptember 28. 22:31

Emlékező versedhez szívvel gratulálok. Éva

Paga(szerző)2016. szeptember 28. 22:30

@Eleonora: Kedves Nóra! Talán azóta már kevésbé, mert énrám is rám tette vörös tenyerét az idő... Szeretttel:János/Paga

Zsuzsa03022016. szeptember 28. 22:26

Szép emlékversedet szívvel olvastam: Zsuzsa

SAROLTA552016. szeptember 28. 22:06

Szép emlékezès,szívet érdemel ;Sarolta

Sida2016. szeptember 28. 21:55

Szépen megírt emlékezés, még ha szenvedés is van mögötte.
Si

dr.vegha2016. szeptember 28. 21:51

Micsoda vers ez is!
Szívvel,
Attila

Eleonora2016. szeptember 28. 21:42

81 óta él benned, s fáj, sajog.
Szívvel éreztem.
nóra

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom