Szerző
Nagy Zsófia (zsomano6)

Nagy Zsófia (zsomano6)

Életkor: 18 év
Népszerűség: 6 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 144 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. szeptember 25.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (2)

Nagy Zsófia (zsomano6)

Vége

Olyan vagyok, mint a reggeli kávém,
Kevés és keserű,
Lelkemben tátongó űr,
És egyre csak fogyok,
Miként bennem az okok,
És az indokok,
Erősítik gondolatom,
Hogy semmi sem vagyok.
Bámulva a borult eget,
Éppen azon elmélkedem,
Mit keresek én itt?
Mardossa szívemet a fájdalom,
Lom itt, lom ott... mindenhol,
Ahol csak vagyok,
De a legnagyobb szemét bizony
Itt én magam vagyok.
Kávémból egy csepp az asztalra fröccsen,
Miközben belehullik könnyem,
Majd a kávéfolt mellett vörös foltok,
Mindent magamba fojtok,
Már kávéfőzőm se fortyog,
Az is elromlott,
Mint körülöttem minden,
Már semmim sincsen,
És már nem is akarom,
Hiszen a karom
Vérben ázik,
Lelkem fázik,
Magamat betakarom,
És egyszerűen csak feladom.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


angel142016. november 25. 00:20

Gratulálok versedhez!De!! Soha ne add fel! -gaby-

V.P.2016. szeptember 25. 16:47

Az ember egyik nap úgy érzi hogy semmi,
másik nap meg a világ is kevés néki!
Gratulálok a versedhez!

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ