Szerző
Vers

A verset eddig 517 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. szeptember 23.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Vrábel Krisztián

Csalfa remény

Egyre mélyebbre rántanak a magány vad karmai,
Homályos lelkem tükrét elnyeli a falak máza,
Legalul eltévedt, céltalan emlékek darabjai,
Hol fénytelenül virágzik maga Sátán háza.

Eme szörnyű fogságban a remény a csalfa Úr,
Hol a bánat özönvizétől kivinne Noé bárkája,
De elsüllyed a hajó, mielőtt az a résen lyukat fúr,
Mert az igazi kétségbeesést a remény táplálja.

Meggyötört ujjaiddal a fény felé mászol,
Harcolsz, sírsz és dühöngsz, sikerre törekedsz,
Sötétben tanulsz meg élni, hol senki sem gyászol,
S harcolsz a csalfa reményért, míg meg nem öregedsz.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


pugnator2016. október 29. 14:04

Elgondolkodtató... nagyon tetszik.

Vrabel.Krisz(szerző)2016. szeptember 24. 13:33

Köszönöm Nektek!

Motta2016. szeptember 23. 19:53

Lehet, hogy csalfa, de sokszor az egyetlen, ami erőt ad, és Te ezt nagyon jól leÍrtad.
szÍvvel olvastalak
Motta

Törölt tag2016. szeptember 23. 19:32

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom