Egy kedves mondat után...
Este van, s megint csak miattad sírok,
Mondd miért bántasz engem mindig?
Azzal hitegetsz csúful, szeretsz
S nem azért mondod, mert illik.
S most itt állok mégis egyedül,
Egy bősz mondattal fejemben,
Mit hozzám szegeztél tudatlanul,
Mert nem tudod mit jelentett nekem.
De hogy is tudnád, nem várhatom el,
Hogy a szerelem szó ugyanazt jelentse
Mindkettőnknek, s tudd te, amit én:
Ha szeret minden percben szeret az ember.
Embernek születtem, ekként is élek,
Veled, melletted, de mit ér ez neked?
Fontosnak tartalak, s te csak játszol,
Az életemmel, az érzéseimmel, velem.
Nem tudod, mi az, mi fontos nekem,
Nem ismersz, nem tudod ki vagyok.
De most meguntam, csak hogy tudd,
Én is érzek, én is Ember vagyok!
2009. február 12.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
beholdthelight(szerző)2009. március 31. 20:56
Így utólag olvasva, talán túlfűtött az érzelemvilága, de akkor nagyon fájt, ami történt...
Törölt tag2009. március 17. 21:00
Törölt hozzászólás.