Viszonzatlan Szerelem
Mély érzések kavarognak bennem
Bárcsak látnátok most engem
Szemetek elé szomorú arc járulna
Kinek tekintete mindent elárulna
Mindent a belső kétségekről
Mi egyre csak pusztít, őröl
Olyan embert kinek agya szívével viaskodik
S előre tudja melyik diadalmaskodik
Fél az eredménytől, bár mindig reménykedik
Hogy egyszer majd az esze lesz mi felülkerekedik
Ám hiába, a remény csalóka
Olyan mint egy sötét fa odva
Plátói szerelem mit most elétek tárok
Ez pusztítja belsőm, s csodára várok
Csodára, mi azt eredményezi
Az agy lesz, mi a szívet bekebelezi
De sajna megint a szívemé a győzelem
És agyam ezen változtatni képtelen
Hiába, hogy tudom e szerelem a sötétbe húz
Nincs ember, ki engem innen visszahúz.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
hatalomxy(szerző)2009. október 13. 21:38
Köszönöm:)
ambrus.magdolna2009. október 13. 20:35
Ezzel a címmel,van nekem is egy versem,de érdekes,egészen más mondanivalója van!
Ez optimista vers,enyém pesszimista :-))
Gratulálok versedhez!
bomover2009. március 8. 16:32
Tudod ''szívemből szóltál''...