Szerző
Lados Regina

Lados Regina

Életkor: 25 év
Népszerűség: 25 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 335 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. szeptember 2.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (5)

eskarita, Osel, P.M., RandomSenki, 1 láthatatlan tagunk

Lados Regina

Embertelenség az emberben

Miért szólítanálak? Úgysem felelsz, tudom,
most rádióhullámok verik dobhártya-partod.
Az ár alá, ha érted olykor mégis le-lebukom,
csak tovább vastagítod láthatatlan pajzsod.

Magányból épül fel a percek végtelenje,
magány, nem O2 a levegő legfőbb alkotója.
S ha néha rám tekintesz, rám, az idegenre,
nem látod: lelkemben már kész egy teljes óra!

Egymás mellett, ámde mindhalálig egyedül
a színes tévécsatornák közt ide-oda váltasz.
Valami szaftosra találsz, arcod felderül:
azt hiszed, csakis szavaiddal bánthatsz.

Bennem épp ez az űr sikolt fel minden éjjel:
hogy hangjaid nem állnak össze szánalmas vigasszá,
és már csupán akkor telik meg érdes szíved kéjjel,
hogyha valamiből "egyet fizet, kettőt vihet" kaptál.

Istenített tárgyak, tárgyiasított emberek,
ó, szeretett rabság, ó, gyűlölt szabadság!
Már attól tartok, mindjárt felejteni kezdelek,
de téged csak a vételben bánt a zavartság...

Hát jól van, te Másik, maradj magadban,
én pedig maradok Én, az Egyik, az egyén.
Úgy tűnik, már senki sem játszik csapatban,
hánykolódjunk tovább az élet tengerén!

2016. augusztus 11.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2016. november 4. 17:39

BRAVÓ!
Jó, ha mondom = 5*
Versed, egy míves remek és a mondanivalód, egyszerűen nagyszerű!
Köszönöm, hogy olvashattam és fiatal korod ellenére az élet nagy kérdéseit fölöttébb jól látod.
Poétaöleléssel és szeretettel csak gratulálni tudok: jocker/Kíber/Feri

Osel2016. november 4. 10:43

Nehéz megtalálni azt az embert, akiben, mint tükörben, kicsit meglátjuk önmagunk, az eszményt, amelyet felépítettünk, és megszerettünk. A társat, és nem csak egy embert, egy idegent, akit csak elviselünk mindennapjainkban.

Szépen írsz.
Szívem hagyom.

Amaela(szerző)2016. szeptember 4. 21:40

@donmaci: Köszönöm szépen, Józsi! :-)

Amaela(szerző)2016. szeptember 4. 21:40

@eskarita: Köszönöm, eskarita, én is hasonlóan szépeket kívánok! :-)

donmaci2016. szeptember 2. 20:24

Szomorú versedhez szívvel gratulálok: Józsi

eskarita2016. szeptember 2. 13:34

Nagyon jól megírt vers, sajnos nagyon sok fájdalmas-valóságos kép van benne a mai világunkról és az emberekről...Remélem, lesz majd másik Másik, akivel a magány oldódik és csapat lehettek!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom