Életképtelen
Tompult érzelmekkel létezem.
Magammal szépen, lassan végezem.
Csendben sírok a sötétben.
Nincs őrangyal mellettem.
Fejben magamat százszor temettem.
Ezenkívül semmit nem tehettem.
Miért kínoztok engem?!
Gyengeség, félelem.
Könyörgök. Kegyelem!
Kegyelem! Kegyelem!
Már megint szétesem.
Kétkedem, vétkezem.
Mindig így végtelen.
Lassan kihűlt lélek,
Élő testben.
Értelmetlen!
Minden reggel
Fel kell kelnem.
Az arcomra maszkot vennem.
S játszanom kell szerepem.
Hogy nem vagyok, mi vált belőlem,
Nem vagyok, nem vagyok Életképtelen.
De legbelül már rég megtörtem.
2016. július 29.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
November22(szerző)2016. november 25. 16:24
@Koko1996 Ha te mondod...
Koko19962016. november 21. 15:09
ez olyan szinten lehangolo egy vers érzés gondolatmenet.. hogy hihetetlen.. szörnyű ha valaki igy érez... :( annyi biztos az érzést átadtad.. próbál kicsit vidám dolgokról is irni mert
nagyon ügyes vagy
November22(szerző)2016. augusztus 22. 17:19
@Nita02 Köszönöm szépen!
Nita022016. augusztus 21. 12:03
Gyönyörű vers lett, a szívemig hatolt.
Együtt érzek veled!
Anita