Szerző
Ruszka Zsolt

Ruszka Zsolt

Életkor: 43 év
Népszerűség: 17 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 208 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. augusztus 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (8)

Ruszka Zsolt

Bájos erdőlakók

Valamikor zsongott tőlük az erdő,
mikor még egészségesek voltak a fák.
Halk vízcsobogás zaja mellett némán
álltak, s csodálták ezt a harmóniát.

Mára elmentek, nincs szükség már rájuk,
sivár lelkünknek nem kell a Nap, fénysugár.
Jó nekünk a sötétségben élnünk, bár
lelkünkkel fizetünk, de azért ez nem kár.

Egy tündér maradt, lemondott lelkéről,
osztozott a kedvenc fáinak sorsában.
Áldozata nem mérhető gyémántban,
de mégis új élet fakadt a nyomában.

Egy másik versem úgyancsak a LirArt pályázatán. Egy kép mellé íródott. (Hídvégi Andrea: Tündér)

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


galadrielurno(szerző)2017. április 23. 12:17

@adamne: Köszönöm szépen

galadrielurno(szerző)2016. október 22. 06:40

@szilgyi: Nagyon szépen köszönöm.

galadrielurno(szerző)2016. október 22. 06:39

@szilgyi: Terike köszönöm szépen.

galadrielurno(szerző)2016. október 22. 06:39

@donmaci: Kedves Józsi köszönöm.

galadrielurno(szerző)2016. október 22. 06:38

@anci-ani: Kedves Anci bizony jó lenne, köszönöm hogy itt jártál.

galadrielurno(szerző)2016. október 22. 06:37

@Motta: Köszönöm szépen.

galadrielurno(szerző)2016. október 22. 06:37

@Hopehely: Kedves Hópehely nagyon szépen köszönöm.

galadrielurno(szerző)2016. október 22. 06:36

@SagaChristi: Köszönöm Christi.

adamne2016. augusztus 16. 16:30

Csodálatos alkotás!!!
Szívet hagyok versednél. Gratulálok szeretettel: Manyi

szilgyi2016. augusztus 16. 13:25

Gyönyörűséges versednél nagy szívet hagyok: Terike (7)

donmaci2016. augusztus 15. 20:38

Csodálatos verset írtál! Szívvel gratulálok: Józsi

Törölt tag2016. augusztus 15. 16:46

Törölt hozzászólás.

anci-ani2016. augusztus 15. 15:09

''Egy tündér maradt, lemondott lelkéről,
osztozott a kedvenc fáinak sorsában.
Áldozata nem mérhető gyémántban,
de mégis új élet fakadt a nyomában.''
Nagyon jó lenne, a a fák egészségben nőnének és az erdőlakók is mind visszaköltöznének... :)
Szívvel olvastam nagyon szép versed: Anci

Motta2016. augusztus 15. 15:01

Szép versedet szivvel olvastam
Motta

Hopehely2016. augusztus 15. 13:20

Szépséges versed kép mellé írtad, de üzenete jóval túlmutat egy érző lélek számára.
Szeretettel, szívvel olvastalak!

SagaChristi2016. augusztus 15. 12:26

Szívvel gratulàlok gyönyörű versedhez!
Szeretettel
Christi

Elfogadom

Az oldalon harmadik féltől származó cookie-kat (sütiket) használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. Az oldal használatával elfogadod a cookie-k alkalmazását. Több információ