Enyészet
Elenyész minden. Kő sem marad kövön -
elporlik; szárnyas poraira por száll.
Sose` jön vissza, ami egyszer volt már;
ahány élet, ahány lét, annyi zsoltár.
Öröktől fogva az időfolyam foglya vagy,
és mégsem kímél meg a világi enyészet.
Haláloddal az időtlen időt eléred,
arcodra árnyékként kúszik szürkésfehéren;
elül minden: öröm, közöny, hiúság, harag,
mikor lelked legmélyén megkondul a harang.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
SzucsJanos(szerző)2016. szeptember 3. 14:04
@Kicsikinga:
Kedves Kicsikinga!
Köszönöm, hogy olvastál.
SzJ
SzucsJanos(szerző)2016. szeptember 3. 14:03
@clarekri:
Kedves Clarekri!
Örülök, ha ütött a vers.
SzJ
SzucsJanos(szerző)2016. szeptember 3. 14:02
@adamne:
Kedves Adamne!
Örülök, ha hatott a vers.
SZJ
SzucsJanos(szerző)2016. szeptember 3. 14:01
@T.Zia:
Kedves Zia!
Örülök, hogy tetszik az írásom.
SzJ
SzucsJanos(szerző)2016. szeptember 3. 14:00
@Motta:
Kedves Motta!
Örülök, hogy tetszik a leírás.
SzJ
Kicsikinga2016. július 31. 11:25
Így igaz bizony!
Az élettel együtt jár a halál is.
clarekri2016. július 30. 17:54
Kicsit szíven ütött, de nagyon jó! Bizony, ezzel is szembe kell nézni. Szívvel gratulálok: Klári
adamne2016. július 30. 15:05
Szívvel olvastam versedet.
Gratulálok: Manyi
T.Zia2016. július 30. 11:40
Nekem tetszik :)
Motta2016. július 30. 09:53
Igaz, de mégis kicsit ijesztő, ahogy leirtad.
szivvel olvastalak
Motta