Néha
Néha mindent eldobnék,
Hogy nyugtom legyen,
Néha leráznám bilincsem,
Hogy szabad legyek.
Néha kitörölném emlékeim,
Hogy ne fájjanak,
Néha szeretném, ha reám
Mély álom szállana.
Egy csöndes, békés álom,
Melyben a szenvedés
Csupán délibáb,
Ahol minden vágyunk
Maga a valóság.
Nem kérek sokat,
Csak egy pillanatot,
Mely megfagyasztja
a világot, azt a mozzanatot...
S az öröm, a boldogság
Lenne az életünk,
Nem csupán reménykedés,
Míg el nem ér végzetünk!
Néha szeretném, ha lenne
Hatalmam megváltoztatni
Keserédes múltamat.
Néha szeretném Őt is elfelejteni,
Emlékektől könnyes szememet
Elrejteni. Nem akarom,
Hogy bárki lássa,
Szívemet mily` nagy kín rágja.
Néha jó lenne az örök magány,
Nem gondolni semmire,
Hisz akkor semmi sem bántana.
Néha szeretnék eltűnni,
Végtelennel együtt lenni,
De mégis, bármit is teszek,
Örökké csak te létezel nekem!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Xiaoyu(szerző)2019. április 17. 20:54
Köszönöm mindenkinek!
Enna
Koko19962016. augusztus 22. 13:10
Remek vers azta mindenit gratulálok... Teljesen átjött az érzês
Üdvözlettel
Kornél
JamesGiulia2016. július 22. 18:58
Remek vers! :) I like it!
V.P.2016. július 16. 14:26
Biztosan érzünk így mindannyian néha, gratulálok remek versedhez!
rojamsomat2016. július 16. 14:00
Gratulálok szép versedhez!!
Szívvel,,,,Tamás
Maria_HS2016. július 16. 09:48
''Néha jó lenne'' igen így igaz..tetszik a versed, szívvel, és figyelővel olvastalak!
3. Maria
Motta2016. július 16. 08:33
Azt hiszem, ezt néha sokan érezzük igy. Szépen leirtad, szivvel olvastalak
Motta
m.agnes2016. július 16. 08:03
Első szívvel olvastam versedet. Figyelni fogom írásaidat.
Szeretettel köszöntelek az oldalon. Ágnes