Szerző

H. Kohut Katalin

Életkor: 2 év
Népszerűség: 57 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 575 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. június 19.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

1-9-7-0, rojamsomat, SzHGy, ugroeva, 1 láthatatlan tagunk

H. Kohut Katalin

Orgona apa-könnycsepp

Emlékezem Reád naponta, soha nem feledlek,
szívem, míg élek magyar rög alá végleg nem temethet,
jeltelenül nem hagyhatjuk el a földi életet,
itt éltünk, s itt vonták el tőlünk a robot-béreket
vigyorral mondva, az emberek nem pénzért dolgoznak,
kihasználva a szorgalmat, csak ingyen hasznot hoznak.

Hobbi volt a focizás, nem önző érdek vezérelt,
egyetlen út a becsület, s a balszélső feléledt,
adott volt a tehetség - először szív-nagyobbodás,
majd követte az edzőség - s még volt példa folytatás.
A város és környéke a törvény-szavadban bízott,
szervezett vezetésed alatt emberségtől hízott.

Mert szükséges volt a jó példára az ifjúságnak,
tömegeket vonzottál, hittek az erős bástyádnak.
Bejárták Veled a Balatont és a természetet,
tanítottad az állat- és növény-ismeretet.
Büszke mellem is megdagadt, ifjú természetjáró
lettem én, kicsinyke gyermekként, örök-időt álló.

De mérgelődtél kartársaid lustasága miatt,
hazahordtad munkáját naponta mindig másoknak.
Fűztem Veled együtt vasalók gyöngyfüzér belsejét,
akár, mint a karácsonyi díszeknek a velejét,
melyeket hajtogattunk, sorba kötöztünk szüntelen,
csillám-világító fája ügyesnek csak így terem.

Magad betonoztál, építetted családi házad,
tükörjárdád mutatta erős, kétkezi munkádat.
Türelmes apaként tanított két őzike szemed,
derűsen biztatott engem, a jót soha ne feledd.
S mikor időnként rossz voltam, szemöldököd volt a jel,
összehúztad ilyenkor, s bizony éreztem, fenyítel.

Egyszer sírni láttalak a lila orgonák alatt,
meghalt a jóságos nagymama, szíved majd` megszakadt.
Nem értetted még akkor, mint ahogyan én sohasem,
emberszív túl gyenge, itt ártatlan szenvedést visel,
méltatlan az életút, amit hordoztunk közösen,
még én a földön vagyok, s a szív-fájdalom ünnepel.

Második könnycseppet leányod, miattam ejtetted,
amikor megaláztak engem, a szíved megrepedt.
Nekem a lila orgona apa-könnycseppet jelent,
szeretlek örökké - hozd el a múltamat, s a jelent!
Őrizlek, míg élek, örök tisztességnek jelképe,
Te leszel mindig a nagybetűs emberségnek éke.

2014. november 18.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzHGy2016. november 27. 15:45

Nagyon szívhez szól, minden sorod Katikám, de gyönyörűen!!! Köszönöm!!!

Katkat(szerző)2016. június 21. 13:22

Kedves Tamás, nagyon szépen köszönöm! Szeretettel: Katalin

rojamsomat2016. június 21. 07:45

Megható szép vers!!
Szívem veled és itt!!
,,,,Tamás

Katkat(szerző)2016. június 20. 15:03

Köszönöm, drága Maria!

Maria_HS2016. június 20. 07:56

Katalin szívvel olvastalak!
Maria

Katkat(szerző)2016. június 20. 05:19

Köszönöm, drága Évike figyelmedet!

ugroeva2016. június 20. 01:02

Nagyon megható verset írtál Katika! Szívvel olvastam: Éva

Katkat(szerző)2016. június 19. 23:22

Köszönöm, drága Anikó!

1-9-7-02016. június 19. 22:33

Kedves Katalin nagyon szép megható megemlékezésedhez szívvel gratulálok Anikó

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom