Szerző
Tiszai P Imre

Tiszai P Imre

1900. május 22. - 2019. szeptember 05.
Népszerűség: 176 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 714 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. június 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (51)

Tiszai P Imre

Temettem akkor

Egy véres, üvöltő húscsomónak
anyám kívánt elsőnek boldog életet,
mikor a rá kirótt szenvedés után
a kezébe vett, aztán másfél évtized,
és rájött - az átka vagyok, ő csak
egy áldozat, kit nőként a szülés
tönkretett, fejemre olvasta,

anyát temettem akkor.

Apám mindig kis-embernek nevezett,
kérges tenyere simította arcom,
mélybarna szeme mosolygott, ha volt idő,
mert ő volt az, aki soha nem pihent,
aztán elengedte a kezem, nem vezetett,
már életbe fáradva szíjjal nevelt,

apát temettem akkor.

Kezem kulcsoltam imára, és kérdeztem,
pap-szolga fegyelmezett,
- Isten nevét mocskos szádra ne vedd!
És megértettem, kérni tilos, csak
térdelni szabad, imádni alázattal,

Istent temettem akkor.

Érzem-félem az időt, de kihúzom magam,
hallom már, hogy fájó sípolássá
megváltozik a régi ritmus,
egyenes lesz holnapra a hullámzó vonal,
engedd hát el kezem, ints búcsút, menj,

magam temetem most.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


attilamesz2019. február 22. 02:39

Ez elsodort

....

stapi2018. szeptember 30. 10:58

Nem mondhatom, hogy egyetértek a tartalommal, mert más kert más fájának gyümölcse vagyok, de a benned megfogalmazódott gondolatokat remekül komponáltad meg. Gratulálok!

Ellenpontként itt hagyom, hátha elolvasod:

Kis István Mihály: Köszönöm, apám!

petruchio(szerző)2017. december 27. 17:25

@viola61: köszönöm szépen Viola

petruchio(szerző)2017. december 27. 17:25

@kmezo: köszönöm szépen :)

petruchio(szerző)2017. december 27. 17:25

@colomanusparvus: köszönöm neked és az ''elátkozottaknak''...írni kell, igen....

viola612017. december 21. 09:05

Elismerésem!

Törölt tag2017. november 8. 01:57

Törölt hozzászólás.

colomanusparvus2017. augusztus 14. 19:28

Annyi nagyszerű gondolat, annyi igaz szó, ezért jó olvasni téged. Megismételhetetlen egyedi hangja van verseidnek. Ne készülj az ismeretlenbe korai még. Sok a gond, írni kell arról és annak a népnek, aki nem biztos, hogy elolvas. Még is értük kell, mert gyökereink ők az elátkozottak.

Timea392017. június 2. 19:34

@petruchio: Ne kérj bocsánatot nincs miért! nem vagyok egy sértődős tipus:)...Igen így van mi irányítjuk sorsunkat nemaz minket,de olykor kicsúszik az irányítás a kezünkből s azért hibázunk tévedünk hogy tanulhassunk belőle!!...ismerős érzés az önmarcangolás s én is több terhet cipelek a kelleténél,de kitartó s bizakodó vagyok hogy egyszer e terheket letehetem még mielőtt eltávozok e viláról s megismerhetem a boldogsággal teli gondoktól mentes örömteli életet...de ez jelenleg csak álom,de azért én türelmesen várom s igyekszek tenni érte hogy valóra váljon!:)

petruchio(szerző)2017. június 1. 19:47

@Timea39: bocsánatot kérek a ''közhelyezésekért. Nem sérteni akartalak, egyébként is JA nagymestere volt a közhelyek használatának, tehát van költői példa is...

amit megírtam...rövid összefoglalója az életemnek...bizony van benne, önirónia és önmarcangolás is...hiszen életünkért saját magunk vagyunk a leg-felelősebbek....és túl sokszor tévedtem...és a múlt terheit cipelnem kell....

petruchio(szerző)2017. június 1. 19:44

@hillailaszlo-ve: lehet Laci, hogy ''jobb lesz belőlem''?

Timea392017. május 31. 10:44

Kedves Imre versedből érződik a fájdalom szenvedés mely mélyről fakad szívedben...Nem vagyok profi író s lehet tévedek,de ezt érzem!...olvastam bemutatkozód mi kettős érzéseket váltott ki bennem picit megmosolyogtatott túlzott öniróniád magad felé s egyben elszomorított hogy a depresszió önmarcangolás súlyát érzem írásodban.(mert kicsit magamra ismretem) s tudom nem egyszerű így élni!...Nem ismerlek s te sem engem így véleményt alkotni nehéz csupán verseink által tudjuk kiismerni egymást...Köszönöm hogy jártál blogomban...s lehet szeretem a közhelyeket,de nem minden az aminek látszik...s nem mindent értek amit kéne...ezt nézd el nekem...üdv Tímea:)

Törölt tag2016. december 4. 18:39

Törölt hozzászólás.

SAROLTA552016. október 5. 23:18

Halál fele tartunk amint megszületünk,az öregedés a születés pillanatától elindul.
Így járunk mindnyàjan,ha már napvilágot làtunk,azoknak szomorú akik temetnek.
Szeretettel szívet nyújtok soraidért,halottainknak csendes nyugodalmat.
Sarolta

petruchio(szerző)2016. szeptember 11. 19:04

@Secret32: meghalni születünk.....sajnos...de rajtunk mullik, hogy tudunk megélni egy-egy csodát és mosolyogva búcsúzunk az élettől...A szívem már régóta benned dobog és vigyázok a tiédre...

''annyira''

Pflugerfefi2016. szeptember 11. 16:42

ez a csodás versed ,egyszerűen lenyűgöző!
szivet hagytam!!

designo2016. szeptember 10. 16:11

Igazán remek alkotás...ez mostanában a legjobb, amit olvastam.

Secret322016. szeptember 10. 10:41

Születésünk pillanatától temetünk. Gyönyörűen írtál erről. Szívem hagyom és viszem a Tiéd. ''annyira''

vezsenyi.ildiko2016. szeptember 8. 19:17

Pontosan!
Erről van szó!
Szeretettel:
Ildikó

Liszka08082016. július 2. 20:54

Zseniális!!!

Gadratil2016. július 1. 09:47

Jaj de jó lázadásszerű sorok :) Gratulálok!

tzoldav2016. június 21. 18:25

remek versedhez gratulálok (37)

hillailaszlo-ve2016. június 21. 10:18

Remek VERS az életedről! Jogos a kiemelés!
Azt sajnálom a legjobban, hogy a pap-szolga ennyire félre vezetett!
Isten örökké él, Őt nem lehet eltemetni!
Legfeljebb az ember temeti el a hitét!
Kérni Tőle bármikor lehet, de csak azt adja meg ami az ember üdvösségére vezet!
Sajnálatos dolog, aki ennyi évet megélt,
miért nem jutott el Istenhez?
De van még idő, a jobb lator is élete végén ismerte meg!
Különleges versedhez
Szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci

odygastro2016. június 19. 18:15

Veled temettem Őket.
Azért téged nem.

jegvirag2016. június 19. 16:45

Fájdalmas sorok!...a vers remek, de várj még a temetéssel!

ambrus.magdolna2016. június 19. 11:35

Átéreztetted velem a hátborzongató , ''szíjjalnevelés fájdalmát''!
Nagyrabecsüléssel : Gratulálok!!!

petruchio(szerző)2016. június 18. 18:45

@Trombone: köszönöm szépen István...végtelenül megtisztelő...

petruchio(szerző)2016. június 18. 16:37

@Metta: igen Margó...a szívünk lelkünk tele érzésekkel és nem mind pozitív....köszönöm, hogy itt jártál...

petruchio(szerző)2016. június 18. 16:36

@maxika: köszönöm Albert ...ne túlozz...:)))

petruchio(szerző)2016. június 18. 16:35

@rojamsomat: köszönöm szépen Tamás :)

M.Laurens2016. június 18. 00:21

Őszinte szívvel gratulálok soraidhoz és az elismeréshez.
/ Miklós /

Rozella2016. június 17. 11:24

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

gosivali2016. június 17. 09:54

Megrendítő vers.

lejkoolga2016. június 17. 09:29

De szép alkotás, kedves Imre! Gratulálok!
Szívvel, szeretettel: Olgi

m.agnes2016. június 17. 08:06

Gratulálok költészetedhez!
Szépen szól! Ágnes

szalokisanyi12016. június 17. 05:57

''magam temetem most.''

Ne siess! Bízd ezt az ellenségeidre...

mezeimarianna2016. június 17. 04:15

...remek...

dr.vegha2016. június 16. 22:03

Íme, a VERS!
Attila

1111112016. június 16. 21:49

Nem találok szavakat, annyira drámai versed rám mért ''csapása''.Szívet hagyok Piroska

merleg662016. június 16. 21:43

Kedves Imre! Az élet már csak ilyen! Temetünk - szülőket - temetünk, fontosnak ítélt dolgokat, temetünk - koholmányokat, mellyel hülyítenek bennünket - és még hosszan sorolhatnám! De magad ne temesd! Azt majd valaki más teszi meg helyetted! Te csak írj, szép és igaz verseket, életről, fájdalomról, szerelemről stb. Mi olvassuk. Nálam ez a nap verse. Üdv: Gábor

Eleonora2016. június 16. 21:40

NEM,!?.... MARADOK.

szivvel

Nóra

Elise2016. június 16. 21:34

Döbbenetes, megrendítő életút, nem csodálom a fájdalmat, keserűséget a verseidben! Gyönyörűen írsz!
Szívvel; Elise

kapocsi.ancsa2016. június 16. 21:11

Temetve kiásva, magunk, mást, múltat, jelent
Forgunk körbe, csak néha ne látnánk kívánsággal ajkunkon.

Törölt tag2016. június 16. 20:14

Törölt hozzászólás.

kodrane2016. június 16. 19:57

Micsoda verset hoztál! Megrendülten olvastam és szívem itt hagyom!

955kondoros2016. június 16. 19:33

''És megértettem,kérni tilos,csak térdelni szabad,imádni alázattal,''

Zsuzsa03022016. június 16. 19:33

Szívvel olvastam remek, megható írásod. Zsuzsa

laszloklara2016. június 16. 18:50

Megrendítően szép

baramara2016. június 16. 17:39

Ez a versed is azok közé tartozik, amely érzéseket nem sokan tudnak így éreztetni.
Különleges vers. Engem megfogott!

Kicsikinga2016. június 16. 17:36

Megrendítő.

Vadvirag462016. június 16. 17:35

Nagyon nagy verset írtál szívet hagyok Üdvözlettel Vadvirag46

Sida2016. június 16. 16:46

Mélyen emberi versedet szívvel jelölöm.
Klára

iliesrenata2016. június 16. 13:31

Na ez ott van! Jàr érte a szív!
Üdvözlettel
Renáta

Ja,és a figyelőmbe veszlek!

Trombone2016. június 16. 13:24

Húúú barátom... Nem semmi verset írtál.
Nagyon fájó volt olvasni és egyben nagy élményt adott. Gratulálok művedhez!
Alkoss még nagyon sok ilyet!
Szép napot kívánok!
Baráti üdvözlettel: István

Metta2016. június 16. 13:19

Szívvel olvastam versed!
Remek alkotásod meghatott.Az ember szívében mennyi fájdalom,keserűség van mélyen eltemetve!
Üdvözlettel: Margit

maxika2016. június 16. 12:50

A hét verse!
Kiváló írás!!!!
Albert

rojamsomat2016. június 16. 12:10

Megható szép vers!!
Gratulálok kedves Imre!!
Szívvel,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom