Szerző
Vers

A verset eddig 337 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. május 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (5)

111111, Angika97, iloveyousd, rojamsomat, 1 láthatatlan tagunk

Schneider Á. Kriszta

nélküled

itt ácsorgok fél órája is meglehet
fátyolos tekintetem céltalanul lebeg
szétmarcangol e csend mely hiányodból ered
s szíven talál egy váratlan emléksereg

kék ujjhegyeim összevacognak halkan
kutatván elillant önbizalmam a hallban
földbegyökerezett már gémberedett talpam
s fékezhetetlen a pumpa mellkasamban

gondolataim sebzett szívembe marnak
ahogy savba mártva aortámban nyargalnak
s óhajomra telepszik sóhaja mindannak
mik álmaim hurrikánjában porladnak

remegő vágyálmom felé nyújtózkodom
de nem nyugodhatok karodon mint egykoron
érintéseket zúzok képeket morzsolok
szemeid labirintusában futkosok

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


1111112016. május 18. 17:13

''kék ujjhegyeim összevacognak halkan
kutatván elillant önbizalmam a hallban''

''gondolataim sebzett szívembe marnak''
Megérdemli-e, hogy elveszítsd önmagad? A verset szépen megírtad, figyelmet és szívet hagyok. Piroska

rojamsomat2016. május 18. 14:21

Szép verset hoztál!
Nagyon tetszik!!
Szívvel,,,Tamás

donmaci2016. május 17. 21:30

Nagyon tetszett szomorú versed! Szívvel gratulálok: Józsi

Törölt tag2016. május 17. 18:18

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom