Éjszaka
Éjjel mindenki alszik, a szél sem fúj,
Már a tenger is pihen, lenyugodott.
Este valami csupán énbennem dúl,
Aludni térni csak engem nem hagyott.
Éjjel valami feltámad lelkemben,
Mi nappal szundít, és csak néha érzem,
Érzem, hogy tovább kell még menetelnem,
Hisz így soha nem lesz béke lelkemben.
Egész éjjel csak sötét plafont nézem,
Mindenki alszik, a vágyaim kérnek,
Követelni nem félnek, el nem férnek,
Azt, hogy milyen erősek, csak én érzem.
Sajópüspöki, 2016. április 9.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
giziszalay2016. május 6. 16:00
Szépen, finoman fogalmaztál. Éjjel minden élesebb, fájóbb, mégis azt hiszem ezekből kapjuk a nappalokhoz az erőt.
Szeretettel olvastalak: Gizi
Adrienn18(szerző)2016. április 26. 17:57
@rojamsomat: @Kicsikinga: köszönöm szépen :D
rojamsomat2016. április 26. 15:36
Gazdag érzelem dús vers!!
Gratulálok!!!
Szívvel,,,Tamás
Kicsikinga2016. április 26. 11:40
Jó verset írtál!
Adrienn18(szerző)2016. április 25. 20:43
@dr.vegha: @kodrane: köszönöm szépen Nektek :)
dr.vegha2016. április 25. 20:17
Az első szívet hagyom versedért, szebb éjjeleket, álmokat kívánva!
Attila
kodrane2016. április 25. 18:39
Szép érzelmek, szép vers! Gratulálok!