Halványuló remények
Az éjjel álmom volt, rettentő lidércnyomás.
Szépen indult, de rájöttem, ez valami más.
Fénybe öltözött, pompás kerub jött el értem,
szárnyaival átkulcsolt, szólt, már eleget éltem.
Egy kapuhoz röpített, gyémántfényű, égi zsilip,
azt mondta, ítéletet mondanak most reám ki itt.
Vártam, ó, de vártam! A találkozást, a mennyeit,
de csak álltunk, az angyal onnan tovább nem vitt.
Megváltóm, hol vagy? Színed elé mikor járulok?
Zár kattant, és tudtam, örökre egyedül maradok.
A pokol-látomásból ébredve azt kiáltozám:
segíts, Uram, hogy lesz így túlvilági hazám?
2016. április 7.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Amaela(szerző)2016. augusztus 5. 22:32
@jocker: Köszönöm! :) További kellemes estét!
jocker2016. augusztus 5. 20:38
JÓ lett, tetszik is.
Vivát! jocker/Kíber/Feri
Amaela(szerző)2016. április 18. 10:42
@rojamsomat: Igyekszem, Tamás, köszönöm. :)
Amaela(szerző)2016. április 18. 10:41
@eskarita: Köszönöm szépen, eskarita! :)
rojamsomat2016. április 14. 17:20
Lesz, kedves Regina!
Csak szép Hitben éld életed, mert ez a nehezebb!
Gratulálok versedhez!!
Szívvel,,,Tamás
eskarita2016. április 14. 12:35
Ó, ezer bocsánat, Regina akart lenni a megszólítás! Nem csak az angyal tévedhet...:-)
eskarita2016. április 14. 12:33
Kedves Edina, szép, költői sorok erről az érdekes álomról...Versed olvasva nekem az a benyomásom, hogy nem hited, hanem a félelmeid testesíti meg ez az álom. Kívánom, hogy hited kövesse vágyad, a ''mennyeit'', és őrizze addig, amíg majd sor kerül a valódi belépésre a kapun, a zsilipen, hogy azt tapasztalhasd majd meg! Gratulálok a vershez! Szívvel...