Szerző

Rosta Gábor

Életkor: 20 év
Népszerűség: 16 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 630 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. április 11.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

lenartanna, rojamsomat, 1 láthatatlan tagunk

Rosta Gábor

És még sincs egyedül...

Fenn a hegyekben, novemberben, élt egy kislány,
Egyedül volt, árva. Hideg, zord tél borult e tájra.
Nem volt senkije, egy kis kunyhóban éldegélt,
Koldulni járt, de sok ember mégsem sajnálta szegényt.

A várost járta, élelmet kérve, tűzifát
Szeretne, hogy ne fázzon, még sincs senki e világon,
Ki megsajnálta volna őt. Könyörgött sírván,
Nem sok minden az, amit ő most szeretne, és kíván.

Melegedni lenne jó, erre gondolt szegény,
Sétálván a templom előtt, megpillantott egy reményt.
Egy gazdag fiúcska ült a padban, gondtalan,
Nem kellett több, s a lány megindult feléje boldogan.

Betért a templomba, szépen keresztet vetett,
Odasétált csendben a padhoz, melyben a fiú ült.
Letérdelt mellé, és hálásan imádkozott,
Miközben a fiúcskára nézett, rácsodálkozott.

Meglátta a fiú is szegény kislányt árván,
Összebújtak, és a csendben percek múltak.
Barátra lelt a kislány, nem volt már szomorú,
S gyertyaként fénylett felette egy kis reménykoszorú.

Beszélgettek, s kapott valamit, amit többé
El nem felejtett: reményt, melyet számára jelentett.
Egy segítőtárs, aki kiáll mellé, segít,
Minden rosszat egy pillanat alatt jobb fényre derít.

Ám egy borús alkonyon, ott várta a lányka,
De hiába, nem jött, így belekezdett egy imába.
Imádkozott halkan, sírt a templomi csendben,
Szegénynek nem volt senkije, rokona csak a mennyben.

Már csak imádkozni járt vissza a templomba,
A fiút nem felejtette, és el sem feledhette:
Ő volt az, ki meggyújtotta a remény lángját,
De mint gazdag, ő is, csak bolondította a lánykát.

Ahogy teltek a napok, úgy égett a gyertya,
S fogyott a remény. Egyedül volt már megint, ó szegény.
Hirtelen nagyot dobbant a szíve, s kialudt
A gyertya lángja, de volt valaki, még sincs egyedül...

2016. március 24-31.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Rosta(szerző)2016. április 24. 19:27

Köszönöm Anna a kedves szavakat!!
Örülök, hogy találkozhattunk!
Üdvözlettel: Gábor

lenartanna2016. április 24. 17:29

Jó, hogy hallhattam élőben is ezt a versedet, kedves Gábor :) Szívvel, szeretettel olvastam szép, megható versedet :)

Rosta(szerző)2016. április 12. 14:58

Köszönöm Tamás a gratulációt!
Köszönöm neked is Hópehely!
Gábor

Törölt tag2016. április 12. 12:33

Törölt hozzászólás.

rojamsomat2016. április 12. 12:27

Gratulálok remek versedhez!!
Szívvel,,,Tamás

Rosta(szerző)2016. április 11. 20:38

Köszönöm Józsi!
Gábor

donmaci2016. április 11. 20:37

Szép versedhez szívvel gratulálok.Józsi

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom