Szerző

Vargyas Attila

Életkor: 47 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 726 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. március 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Vargyas Attila

A Nemzethez

Tudom, hogy szíved a magánytól sajog,
A nép, ki hozzád tartozott, már régen elhagyott,
Árva lettél, nincs, ki hozzád szóljon,
Ha szenved a lelked, nincs, ki vigasztaljon.

Tudom, hogy mit érzel, ha szíved fáj nagyon,
Ha neked fáj, az én szívem is sajog,
Hisz egyek vagyunk, együtt élünk és halunk,
Együtt dobban a szívünk, bármerre is tartunk.

Mit tehetnék érted, sokszor azt kérdezem,
Hogy arcod felviduljon, hogy vidám, boldog lehess,
Összefogott kézzel az Égre feltekintek,
S arra kérem Istent, áldja meg e népet.

Küldjön minden szívbe sok-sok szeretetet,
Égjenek a gyertyák, legyen fényesség bent,
Ott bent, legbelül, a lélek szobájába`
Legyen béke s szeretet, s szórjuk a nagyvilágba.

S ha szívünk már csordultig tele van,
A Nemzethez küldjünk belőle csak bátran,
Hisz ettől lesz Nemzetünk boldogságtól gazdag,
Ha minden ember szíve csordultig tele van.

Szeressétek egymást, ahogy Isten minket,
Egymást ne hagyjátok, azt kívánom néktek,
Szívetek dobbanjon mindég csak egyszerre,
A Nemzetnek most erre van a legnagyobb szüksége.

Majd látni fogjátok, hogy sokkal szebb az élet,
Ha Nemzetünknek fája kivirágzik szépen,
S ha még egymásnak kezét is jól megfognátok,
Boldogság járna át mindenkit e földi mennyországon.

Szívetek kapujára írjátok fel nagy betűkkel szépen,
Nemzetem szolgálom, a Nemzetemért élek,
S ki életnek értelmét ily úton keresi,
Megáldja az Isten, s nem hagyja elveszni.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


vargyasattila72(szerző)2016. március 31. 20:22

Köszönöm Kedves Tamás,örvendek,hogy felemel,de a legjobban akkor örvendenék,ha lélekben önmagunk fölé emelkednénk mindnyájan,s egy közös nagy lélekként üzenni tudnánk a nagyvilágnak,hogy szabadság és szeretet nélkül,Isten és Nemzet nélkül minden elveszhet,elveszhet az ember.

rojamsomat2016. március 31. 17:53

Magasztos szép vers!!
Méltó a címhez!!
Szívvel,,,Tamás

keramonika2016. március 30. 15:09

Kedves Attila!
Nagyon szép vers, a gondolatisága megragadó, biztató, utat mutató.
Képzeletben megfogtam a kezét és beállok a szolgálatba. Isten áldja: Monika

Motta2016. március 30. 12:26

A Nemzetnek most erre van a legnagyobb szüksége'' - milyen igaz.
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom