Szerző

Pataki András

Életkor: 25 év
Népszerűség: 3 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 236 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. március 30.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (4)

Pataki András

Félelem

Napfény, mi tavasszal eláraszt,
Holdfény, mi az éjjel elválaszt,
Csillag, mi reményként felragyog,
Ha kérdeznék, köszönöm, megvagyok.

Félem az életet, félem a létemet,
a boldogság már régóta messziről integet,
még gyermekfejjel, és sok fájdalom után,
de már nem naivan, de már nem bután.

Nem merek szeretni, nem merek nevetni,
szerelembe esni, s aztán elengedni,
ördögi kör ez, és szeretni halálos,
inkább már taszítok, s így leszek magányos.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


aaron(szerző)2016. április 4. 16:42

köszönöm !

rojamsomat2016. március 31. 17:34

Szomorkás versednél szívet hagyok!!
,,,,Tamás

Motta2016. március 30. 09:42

Bár nagyon szépen kifejezted, ne légy magányos!
Motta

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom