Nagyon fáj
A szürke szenvedés fátyolként borítja testem.
Fojtogat a fájdalom, nem engedi el keserű szívem.
A könyörtelen kín marja lelkem minden zugát,
Állok és hallgatok, kiáltanám, de nem tudom: nagyon fáj!
Amint erek útjain a vér lassan csordogál,
Úgy öleli körül egész lényemet a keserű magány.
Szívem közepébe vág, mint vajba az éles kés
Majd minden zsigeren, csonton és idegen átfut az érzés.
Tiszta szívből szeretni Téged hatalmas vétség,
De egy szerelmes szív a boldogságért akár mindenre kész!
Az élet egy kártyajáték, nem nálam volt az Ász,
Így némán tűrök és hallgatok, a felejtés még nagyon fáj!
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
janow2009. április 3. 02:46
Nem akarok tippelgetni, mit miért, mert én is éreztem már így. Lényeg, hogy amit két szív elfogad, nem biztos, hogy egy harmadik is, a társadalom fennmaradó részéről nem is beszélve. De más miatt is érezhet egy szerelmes bűntudatot. Lényeg, szépen fogalmaztad meg.
Örülök, hogy nem ragaszkodsz mindenáron a rímekhez, fontosabb neked a tartalom.
szuzus2009. április 2. 22:07
Nagyon szomorú, nem tudom miért vétek tiszta szívből szeretni, Te biztosan tudod. A versed nagyon szép, de remélem nem sokáig tart e szomorúság.
Üdv.:szuzus
Törölt tag2009. április 2. 19:50
Törölt hozzászólás.