Szerző
Kormos Kata

Kormos Kata

Életkor: 24 év
Népszerűség: 148 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 450 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. február 21.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (12)

Kormos Kata

Utószó

Benned sem hiszek
már jobban, mint másban,
a vasalt ingedben,
a lógó gatyádban,
nem érint, mit sugall
a le nem nyírt borostád,
mint nevet arcomba
csúfos, hűs, konok szád.

Nem vádol érintés,
nem zavar tekintet,
a tegnapom mába vált,
s holnapom ellibben.
El innen! Menj tovább!
Nem számít már szavad,
nem számít szíved sem,
ha szerelmesen szaval,
s hadat, ha üzenek,
a Világé a válasz,
nem kértem senkitől,
hogy mondja, engem választ.

Bár ezt most elmondom,
holnap tovaszáll,
ma te voltál, holnap ő,
holnapután más,
s aztán újra te?
Te nem jössz már soha,
didergő lelkemben
nem vagy, csak mostoha.
Borsót, ha szemezek,
ha a padlót törlöm,
gondolatom, nem veled,
a jövőmmel töltöm.

Felőröl a tudat,
hogy még bennem élsz,
de ígérem, oh, uram,
sokat már nem érsz,
s feledném, mi voltál,
hogy ne fájjon a jelen,
a kávémban most mégis
a múltam a tejem,
a cukor lesz a jövő,
csak üres a tartó,
megitta más költő
vagy a szennyes sajtó.

Habókra veszem
az életemet ma már,
kint hiába szeles,
rajtam még sincs kabát.
Megfújt már oly sok,
és oly rideg fuvallat,
lázas testem hordom
libabőr huzattal.

Tudatva a világgal
ezt a sok szemetet,
azt mondják, kívánjak
másnak jobb kenetet,
de veled, oh, drága,
koszos Légvételem,
már nem mondom hiába,

de tudd, hogy még létezem...

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Zoltanus2016. március 1. 10:33

Csak egyet tudok érteni Tamással. Hasonló dolgokat akartam írni én is. Gratulálok!

Seelensplitter2016. február 25. 17:07

Kedves Kata!

''A múltat el kell engedni''... Néha nagyon nehéz.
Csűröd- csavarod, de kellemes az összhatás... belátást engedsz lelkedbe...
Köszönöm az élményt.

Üdvözlettel: Seelensplitter

M.Laurens2016. február 25. 15:26

''Megfújt már oly sok,
és oly rideg fuvallat,
lázas testem hordom
libabőr huzattal.''
---
Hmmm... Hááát nem egy Gucci! :))
Gratulálok soraidhoz!
/ Miklós /

MrMojoRisin2016. február 23. 00:07

Kellemesen megcsavartad, de ez igy van jól.

rojamsomat2016. február 22. 06:42

Jó vers!! Sőt!!
Mit mondani akarsz nagyon is érezni, minden szó jelentését!!
Határozott egyéniséged, a férfi nem helyre tevésével indít, gatya, stb. aztán szépen előjön a szánni való nő!! Feláldozod magad kabát nélkül!
Önmagad nem kímélve!!
Jó vers nagyon, mert ez a való élet! és a férfi, és a nő, ilyen!
Gratulálok!!
Szívvel,,,Tamás

LLzoli2016. február 21. 20:55

Furcsa. Olyan mintha erős, határozott nőből válnál a vers végére bizonytalanná és reménytelenné. Kívánom hogy legközelebb már fordítva legyen. :) Amúgy remek vers. A páros sorokban nekem párszor nem igazán jött ki a ritmus és ez kizökkentett, de erősek a rímeid, azok helyretették a dolgot.

Gratu!
Zoli

Sun682016. február 21. 20:10

Fájdalmas vergődés minden sorod, átjött, átéreztem... Tetszik hogy nem adod fel még ha egyelőre csak magadnak bizonygatod, hogy
„a kávémban most mégis
a múltam a tejem,
a cukor lesz a jövő”
Legyen így!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom