Szerző
Sántha E. A. Erika

Sántha E. A. Erika

Életkor: 31 év
Népszerűség: 50 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 311 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. február 14.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (13)

Sántha E. A. Erika

Mamám

Kicsiny, keskeny utcában,
Falu végi, kis házikóban.
Ott éldegélt öreg mamám,
Szemeiben könny és magány.
Az Ablakán sokszor kinéz,
Hátha benyitnak, arra vár.

Mama régen volt már táncba,
De emlékszik az első bálra,
Templomba is régen volt,
Imára kulcsot reszkető keze.
Az Ablakán sokszor kinéz,
Hátha benyitnak, arra vár.

Virágos kertje, elhervadt virággal,
Kék nefelejcs, itt ne feledj.
Üldögélni, semmit tenni,
Ki nem menni, be nem jönni.
Az Ablakán sokszor kinéz,
Hátha benyitnak, arra vár.

November hava az ősz vége,
Nincs virág, minden puszta.
Szíve teli szeretettel, lelke tiszta,
Hol vagy már? - várok rád, kiált.
Az Ablakán sokszor kinéz,
Hátha benyitnak, arra vár.

Elfeledte legszebb kincsét,
Nem emlékezett már reám.
A bánatába belebetegedve,
Nem jön többé, nem jön már.
Az Ablakán sokszor kinéz,
Hátha benyitnak, arra vár.

Megjött itt van december,
Nincs hó, semmi sincs, semmi.
Nem néz ki többé Ablakán,
Nem várja, hátha benyitnak.

Nem vár, nem vár, nem vár,
elvitték, elvitték, elvitték.
Meghalni vitték, Ó nem vár,
Ablakomon sokszor kinézek,
Hátha benyit! Hátha benyitnak!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


gyongyver672016. június 25. 12:51

Szívvel gratulálok!

ErikaEAS(szerző)2016. június 25. 09:58

Köszönöm .

gypodor2016. június 25. 06:10

Szép-szomorú történet az egyedüllétről...
Szívvel olvastalak.
Gyuri

ErikaEAS(szerző)2016. június 17. 14:20

Köszönöm szépen minden kedves látogatómnak .

lizomka2016. március 15. 13:10

Kedves Erika!Nagyon szomorúan szép történet a versed.Az én mamám jutott az eszembe,mivel neki a kedvenc virága volt a nefelejcs,igaz Ő hála sosem volt magányos és amikor egy kora tavaszi napon elment tőlünk messzi útra, egy csokorral szedtünk neki a túlvilágra is a nefelejcsekből,hogy tudja mindig vele vagyunk.Szívvel gratulálok és figyelni foglak:Kati

Edinacica112016. március 15. 12:22

Őszinte részvétem! Sajnos így igaz idős korukra sokan betegszenek bele a magányba.Gratulálok szívet hagyok s figyellek!

rojamsomat2016. március 15. 07:45

Visszajöttem szép szomorkás versedhez figyelni!!
Örömmel teszem, tudom mit jelen a hazától távol,
és ahogy a Mamádról írsz....
Szeretettel,,,Tamás

lejkoolga2016. március 15. 00:43

Szomorú versed teljes átérzéssel olvastam, Erika!
Szeretettel: Olgi

dr.vegha2016. március 14. 21:21

Szomorú és megható vers..
Szívvel, Attila

ErikaEAS(szerző)2016. február 17. 22:13

Köszönöm .

rojamsomat2016. február 16. 07:58

Megható versednél, szívet hagyok!!
,,,,Tamás

M.Laurens2016. február 15. 16:20

Fájdalmas és mégis oly szépen megírt sorok…
Őszinte tiszteletem és elismerésem jeleként hagyom nálad a szívem.
/ Miklós /

Dram2016. február 14. 18:06

Meghatóan szép sorok,
szép emlékezés.
Versedhez szívvel, tisztelettel
gratulálok; András.

donmaci2016. február 14. 16:24

Nagyon szép megható verset írtál! Szívvel Józsi

Törölt tag2016. február 14. 15:31

Törölt hozzászólás.

Demonboy202016. február 14. 15:00

Nagyon megható és szép!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom