Szerző

Molnár Jolán

Népszerűség: 314 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 462 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. február 5.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető, átdolgozás készítéséhez azonban a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (28)

Molnár Jolán

Puszta fenyéren

Elsüpped a Megtagadott, és döbben
agyamban a menny, elboronált rögben,
vagy tán a pokol zakatol már hamuszín,
cserepesre szikkadt humuszon.
Hát ennyi maradt, e hitetlen hűség,
meg a mélyenszántó anyagelvűség,
kiürült létem "pozitív hozadéka",
kráterein gigászi, varangyos béka
mereszti az égre telihold-fenekét.
Lövészárkom farkasordító fedezék,
puszta fenyéren dideregve a balra át,
jobbra át viharától nincs védelem,
tetszhalottra szabott kriptám, bunkerem,
e lakás hitvány téglarakás, Istenen
kívüli, be-, és kibiztosított verem.

Elkezelt hitetlenségem titkon
viselem, idegenben vagy itthon
jól rejtem letagadott keresztem.
Másznék bár a Mount Everesten,
szűz hóban kutyagolva térdig,
kúsznék hason Csömörig, Érdig,
és kutatnék felfedezetlen alagutat,
hol a keskeny ösvény, mely Feléd mutat?

Folyami homokon felépíteni a hit
rendíthetetlen világítótornyait
nem sikerült - tárt kapumon az öröklét
dübörög, véresre maszatolva öklét,
porhüvelyem csak bőrzsák, apadó tömlő.
E világi, korcs kocsmák, ahol ma
álszent szerepében dühöngő
falka tetszeleg égre csaholva,
nappal is éjszakát bűzlenek.

Bőségszaruból tékozlom kincsemet,
és vicsorgó pofával fülembe liheg
egyetlen hűséges ebem, a végzet,
torát majd szenvtelen üli meg.
Ha lázban égek, az igézet
selyemkendői, e hűvös priznicek
nem simítják homlokom,
bűneim gyónni nincs kinek,
így úszom el filléres alapon.

Fülledt templomaidban, hol halvány
kőből faragott korpuszon a márvány
erezet csermelye patakká megárad,
forrásod szomjazom, nem talállak.
Nem kábítanak már a csodák, isteni jel,
amely szentséged igazolja, nem kell,
gyertyacsonk kanócára hűlő csillagod
oltárképeiden szemedben ragyog.

Fura kirakóst játszom: széttördelt ikon
mozaikkockáit arcoddá forgatom.
Cudar lelkem a vadalanyod,
gordiuszi csomóm zsinórmértéked,
oldani durva, átvágni gyenge vagyok.

A Tejút kavargó csillámpora éget,
az üdvösség tűzszekere elrobog,
emelj magadhoz, hogy a lélek
magasából meglássalak!
Kohódban meddő salak
a test, ám hiába hiszem, hogy igába
csak az anyag fogható,
a szemhatáron túli tiszta tó
elrejt ködfátyolába.

Erdőd labirintusán vakon
bukdácsolok, Hozzád
vezető zsákutcák riadalma e vadon.
Borítsd fölém lombsátorát,
nélküled csupasz bitóim a fák,
hajszálaim Feléd hajló, kusza indák.
Ereim csőpostáin mégsem üzentek
a túlpartról boldogok, se szentek.

Ha az angyali rezesbanda hamis
harsonái végső takarodót
teli tüdővel fújnak is:
henteskampón függ a sütnivaló,
testbe hibernált semmi az űr
hűtőházában, ahol tán egyre megy
üdvösség vagy végítélet, de belül -
mint fűszer és töltelékelegy -
degeszre kötözött hiányod feszül.

2005. november

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Molnar-Jolan(szerző)2017. május 5. 19:55

@Bugatti350: @Csinaj: köszönöm, utólag is.

Csinaj2016. február 13. 08:43

Pazar társadalom-kritika ez. megtűzdelve megannyi jó meglátással, gyónással
gratulálok, nagy élmény téged olvasni!

Bugatti3502016. február 12. 12:32

''Fura kirakóst játszom: széttördelt ikon
mozaikkockáit arcoddá forgatom.
Cudar lelkem a vadalanyod, ...mennyire erős ez a gondolatod! Érezni is!
Kedves Yoli, örülök, hogy eljutottam ide is! Szívem hagyom...
szeretettel: István

Molnar-Jolan(szerző)2016. február 12. 10:42

@Seelensplitter: köszönöm szépen, de itt erős hitről nem beszélhetünk. :-)

Molnar-Jolan(szerző)2016. február 12. 10:41

@rimkontar: @Anikaa: nagyon köszönöm szavaitokat.

Seelensplitter2016. február 9. 11:47

Drága Jolim!

Egy tíz éve írt remekművet hoztál.
El kellett olvasnom többször is, hogy mindent értsek, ez igaz...
Az is igaz, hogy ez a fajta, erős hit tőlem, politeistától messze áll.
Mély, tiszta gondolatiságod most is lenyűgözött.
Élvezet ilyen verset olvasni. Kiemelésre javaslom.

Üdvözlettel: Seelensplitter

Törölt tag2016. február 9. 09:31

Törölt hozzászólás.

rimkontar2016. február 8. 14:08

Már régen tudom,hogy mit váhatok mikor versed olvasom és még sohasem csalódtam.Most sem.

Molnar-Jolan(szerző)2016. február 8. 09:23

@Napsugar0607: köszönöm szépen.

Napsugar06072016. február 7. 18:11

Őszinte hited által vezérelt gondolatba ejtő eszmefuttatás. gratulálok

Molnar-Jolan(szerző)2016. február 7. 13:54

Kedves olvasóim, nagyon szépen köszönöm szavaitokat.

Golo2016. február 7. 13:44

Elgondolkodtató versedhez szeretettel gratulálok: Radmila

nyakoattila2016. február 7. 12:12

Nagyon nagy vers! Gratulálok!

gosivali2016. február 7. 09:52

Nagyszerű vers.

joco572016. február 7. 09:45

Kedves Jolán!
Elgondolkodtató, többszöri olvasást igénylő, remek vers!
Gratulálok!
Szívvel, Jocó

BakosErika2016. február 7. 06:43

Nekem ez a nap verse.
Gratulálok és ölellek, Jolim.

Törölt tag2016. február 6. 18:09

Törölt hozzászólás.

LukacsErvin2016. február 6. 16:23

Nagyon tetszett...
Szívvel, Ervin

fufenka2016. február 6. 10:44

Remeklés!
Szívvel és tisztelettel gratulálok: Zsuzsi

fiddler2016. február 6. 09:50

Úgy érzem, hogy ez egy remekmű. A téma teszi azzá elsősorban. A dogmák és az érzések (vagy megérzések, esetleg érzelmek), mint műviség és az ősi emberi istenvágy elegyéből látszik kirajzolódni egy nem teljesen tiszta felismerése az Isten létének.
Ilyenek vagyunk. Azok is, akik hisznek, azok is, akik tagadnak. Nem is olyan nagy a különbség, mert a bizonyosság minkét oldalon kétségtelenül hiányzik.
Élvezettel olvastam elképesztően érdekes, választékos, számomra érdekfeszítő írásodat!
Laci

Andrasirkafirka2016. február 6. 09:37

KIemelkedőt alkottál! Zseniálisat! Gratulálok, András

Rozella2016. február 6. 07:41

Remeklés ez a versed - nem könnyed olvasmány, mégis megéri, mert nem mindennap olvasni ilyen mélységű gondolatokat.... nem is volna szabad kiemelni belőle, mert így egész, de mégis az egyik legmegérintőbb nekem:

''Fura kirakóst játszom: széttördelt ikon
mozaikkockáit arcoddá forgatom.
Cudar lelkem a vadalanyod,
gordiuszi csomóm zsinórmértéked,
oldani durva, átvágni gyenge vagyok.


A Tejút kavargó csillámpora éget,
az üdvösség tűzszekere elrobog,
emelj magadhoz, hogy a lélek
magasából meglássalak!
Kohódban meddő salak
a test, ám hiába hiszem, hogy igába
csak az anyag fogható,
a szemhatáron túli tiszta tó
elrejt ködfátyolába.''


Hatalmas szív, és elismerés!! Róza

Elise2016. február 5. 21:37

Nagyon nagy erővel dübörög, szívig ható hiányvers!
Szívet küldök érte!
Elise

Csendhangjai2016. február 5. 21:02

Kedves Jolánka!

Nagyon szép versedért nem elég egy szív, de csak ennyi van! (Érdekes egybeesés: hasonló verset tettem föl ma... nem tudom mikor jelenik meg...)

Szeretettel gratulálok!

Klára

dr.vegha2016. február 5. 19:31

''kiürült létem ''pozitív hozadéka'',
kráterein gigászi, varangyos béka
mereszti az égre telihold-fenekét.''

Bármilyen hosszú is volt a versed, olvastam volna még!
Szívvel, Attila

roland.v2016. február 5. 19:24

Nagyszerű alkotás és köszönöm, hogy olvashattam!!

Roland

merleg662016. február 5. 18:13

Kedves Jolán! Versed a nagy mélységek és hatalmas magasságok kontrasztja, a hit utáni vággyal fűszerezve. Bár a tartalmat és másképp gondolom, de nem tagadhatom remek a vers. Szívvel olvastalak! Üdv: Gábor

Molnar-Jolan(szerző)2016. február 5. 17:42

Köszönöm szépen mindenkinek a figyelmét, türelmét, kedves szavait!

erzocsend2016. február 5. 17:36

Kedves Jolán! Nehéz és elgondolkodtató vers. Birkóztam vele rendesen. Ha nem értenék semmit, a szívet akkor is hagynám, az elszántságért! Üdv: Tibor

hillailaszlo-ve2016. február 5. 16:31

Ha hiányzik Isten és a hit,
nincs ki ezeken átsegít!
Nagyon jól írtad, az anyag csak por,
mi történik vele nem más mint horror!
Ahol nincs hitélet,
ott hiányzik a lélek!

„E világi, korcs kocsmák, ahol ma
álszent szerepében dühöngő
falka tetszeleg égre csaholva,”
ezzel telik el az emberöltő.

Igen, ma már csak ez a pro és kontra.
Mellette csak kevesen adnak szeretetet,
elfecsérelt dolog most már a hiszekegy.
Isteni szeretet már csak ábránd volna?

Mélyenszántó gondolatokkal teli versedhez
Szeretettel, szívvel gratulálok!
Laci

hillailaszlo-ve2016. február 5. 16:27

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Eddi2016. február 5. 16:18

Kedves Jolán! Szívvel gratulálok remek elgondolkodtató versedhez. Eddi.

1111112016. február 5. 16:12

''Cudar lelkem a vadalanyod,
gordiuszi csomóm zsinórmértéked,
oldani durva, átvágni gyenge vagyok.''
Elgondolkodtató, remek vers. Szívvel Piroska

gypodor2016. február 5. 15:42

...soraid ''labirintusán vakon bukdácsolok...'', de minden sorban, versszakban felfedezem kódolt üzeneteidet! Nagy és jó vers ez. Türelem kell a befogadáshoz!
Szívvel voltam türelmes, mert megéri ez a vers a ráfordítást!
Gyuri

rojamsomat2016. február 5. 15:18

Hú! De jó vers, kedves Jólán!!
Mint mindig!
De ez kifejezetten, remek alkotás!!
Gratulálok!!!
Szívvel,,,Tamás

B.Sanyi2016. február 5. 15:06

Remek vers, kedves Jolán!

Szívvel: B Sanyi

Törölt tag2016. február 5. 14:40

Törölt hozzászólás.

gosivali2016. február 5. 14:34

Nagyszerű vers.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom