Szerző
Terdik Péter

Terdik Péter

Életkor: 21 év
Népszerűség: 32 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 344 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2016. január 26.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Terdik Péter

Szép mesében, talpig feketében

Éltem, elértem, sok mindent megéltem,
Minden pillanatban egy szebb napot reméltem,
Amelyben újra miénk, mit elveszítettünk,
Minden szépre, amire régen együtt emlékeztünk,
S nem számított, ki akart rosszat tenni velünk,
Ha más nem, magunk lelke, mindig itt volt nekünk.

Egyszer régen - szép mesében, talpig feketében,
Sötét, bár szép erdő, árnyékos rejtekében,
Talán újra felidézünk mindent alkoholgőzben,
Újra látjuk, újra éljük, a legsötétebb felhőben,
A gyermek nevetését, az apa szigorát,
Látjuk újra, ahogy a matróz tisztítja rozsdás szigonyát.

Ott a völgyben, Angyal ölben, köröttünk zöldben,
Nem találtunk hibát ebben a földben,
Bár mocsok és romlottság vett néha körbe,
Belefeledkeztünk a tengernyi csöndbe,
S az sem zavart sohasem, hogy nem vár semmi odalent,
Elfeledtük, hátrahagytuk, ami régen odalett.

Most mindez elveszne, a végtelen emlékek,
A sok tapasztalat, melyet oly sokan megéltek,
S fantom képében jár majd minket körbe,
Angyalok helyett a mélység vesz ölbe,
Húsunk elengedi haldokló csontjainkat,
S senki nem hallgatja majd gondjainkat?

Fogadj be minket mélység, te nagy, te végtelen,
Benned van még tán` egy csöpp értelem,
Amelyet ebből a kárhozott földből kiöltek,
Minden érzést, minden szépet kisöpörtek,
Nem áldoznak egymásnak, sem az erdőnek,
Nem ajándékoznak neked, s féktelen erődnek.

Csendes a táj, a völgy, az erdő, szív se dobban benne,
S ha az ember egyedül volna, hamar elveszne,
Bár én egyedül vagyok, vezet még a fényed,
Forró ölelésed helyett, perzselő emléked,
S tudom, ezt nem mesélhetem el néked,
Tisztelem, csodálom, szeretem a lényed.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


-Inferno-(szerző)2016. március 30. 16:43

@asztalos-sly: Köszönöm szépen!

asztalos-sly2016. március 30. 14:32

Ezen írásodhoz csak gratulálni tudok.
Remek vers csak úgy mint a rímeid.
Szívvel olvastalak.
:)
Thomas

-Inferno-(szerző)2016. március 27. 23:33

Köszönöm szépen, örül a szívem az elismerésnek!

rojamsomat2016. január 28. 07:34

Nagyszerű verset hoztál!!!
Tetszik!!!
Gratulálok szívvel,,,,Tamás

kicsikincsem2016. január 26. 14:20

Figyelemreméltó vers.
Szívvel gratulálok.
Icus

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom