Nagypapának
Egész héten eső esett
Hisz ki engem igazán szeretett... most elment.
Elment, s többé nem jön vissza,
Nem láthatom többé soha már őt, s ahogy a kávéját issza.
Szobájában, hol egykor mindig a zenetévé szólt,
Most néma, fájdalmas csend honol.
Ha mamánál vagyok, látom ágyát,
S kívánom, bárcsak még egyszer hallhatnám horkolását.
Ha sírtam, ő megölelt és felvidított,
Egy szavával elhitette velem, hogy fantasztikus ember vagyok.
Mikor én gyűlöltem magam, ő akkor is szeretett,
Sírva nevettem karjaiban... s ő némán ölelt.
Itt hagytál oly hirtelen,
Az élet mindig a legjobbakat veszi el.
Siratja őt most felesége, fiai és 12 unokája,
Nagyon szeretünk. Nyugodj békében, papa.
2015. június 12.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
rojamsomat2016. január 3. 07:03
Megható szép vers!!
,,,,,Tamás
TinaKrisz(szerző)2016. január 1. 22:42
Köszönöm!
1958.11.252016. január 1. 21:57
Nagyon szép emlékező-verset írtál Krisztina!
Átérzem a fájdalmadat, a Nagypapám nekem is nagyon sokat jelentett!
üdvözöllek:
Ági