Szerző
Vers

A verset eddig 348 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. december 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Szabó Norbert (Corleone)

A háború gyermeke

Erős és kérges keze mindig kardot markolt,
hol ádáz csaták zajlottak, ő mindenhol harcolt,
s habár mindenhol győzött, mégis oly lehangolt,
csodás tájak helyett ő csak csatatereken barangolt.

Sokszor gondolkozott azon, vajh érez-e még valamit,
s ha úgy alakulna, tudna-e szeretni még valakit,
hisz egész életében elfojtotta eme érzelmeit,
igazi harcos nem vállalhatja fel a szív sérelmeit.

Kiátkozott és magányos lett, acél-kemény a szíve,
győztes csaták, és immár a halál hírnökének híve,
nem számítva arra, a sors könyve ezt másképp gondolva,
egész éltében mást sem tett, csak mindent lerombolva.

Újabb csata, hol megint győzve, de most hibát ejtve,
lágy volt a szív, és fiatal lányt hozva, láncra verve,
s most a háború gyermeke, a társadalom számkivetettje,
nem mervén bevallani, de eme teremtést megszeretve.

Eltűnve belőle minden, mi emésztette, fekélyes indulat,
érzelmek gyúlván benne, és lelkét nem emészti a kárhozat,
kard kihullva a kezéből, és most egészen másra cserélvén,
nem érdeklén öldöklés, éltem teljesen másra cserélném.

Most letéve páncélt, fegyvert, új dolgokat megismerve,
létezése más irányt vesz, most már mindezt felismerve,
mily mostoha az élet, ha a múlt árnyéka kísért,
kinyúlva kezével, és néha már késő, mikor is utolért.

Újabb veszedelem, s most több a tét, mint önnön élte,
kit most védelmeznie kell nem más, mint kedvese,
mostanra mégis többért harcol, mint saját élete,
nem könyörületes a sors, lelkét csatamezőn kilehelve.

Sírhant előtt álldogálva egy várandós asszony,
keresztfára vésve, most elveszítve, de békében alszom,
s mint törött üvegcserepek közt a fénylő gyémánt,
szívem minden szeretetével gondolok most én rád.

Ne úgy élj, és majdan halj, mint a háború gyermeke,
ki egész éltében harcolt, nem jutván ideje a a szeretetre,
és ha megtalálván azt, ki téged mindennél jobban kedvelve,
csakis érte harcolj, és ha kell, magadnál is jobban szeretve.

"Bocsáss meg! Eszemet az idő meg nem óvta, fakó, mint könyv, múlt mélyiből."

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Corleone(szerző)2015. december 17. 18:09

Köszönöm szépen :) Nem vagyok valami népszerű. Senki sem tudja, hogy verselek. Míg végül rájöttem, hogy szeretem :) Lehet nem leszek Petőfi, Ady stb de élvezem. :) Történet is van a versekhez. Ez azt hiszem az én történetem.

rojamsomat2015. december 15. 17:31

Fájdalmasan szép versez hoztál!
Olyan szívszorító!!
Gratulálok, e sorokhoz!!
Szívvel,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom