Grósz Dávid

G. nagymama emlékére

Visszaköltözött otthonába a nagyi,
továbbra is sütikkel fog minket várni.
Őrája mi vigyázunk már nagyon régen,
gondját viseljük minden téren.

Szeretettel teli mosollyal vár,
és sok puszi csattan el az arcán.
Megélt két háborút meg sok-sok évet,
sok év van megírva a sorsa könyvében.

Tudja, hogy mit szabad, s mit nem,
de mindig nevet a vicceimen.
Terike néninek ismeri a környék,
ezzel a verssel mindent megköszönnék.

Hosszan tartó egészsége véget nem ér,
mindenki imádkozik, és várja a felépülést.
S a szíve továbbra is még sokáig bírja,
írhatnék több kedvességet, ami őt körülírja.

Ám közbeszólt a kegyetlen sors,
nem így lett, ahogy írja a fenti sor.
El kell, hogy búcsúzzak mostan tőled,
fájó szívvel nyomkorászom e billentyűket.

Köszönöm szépen, hogy voltál nekem,
immáron csillagként figyeled életem.
Lejárt a 90 év, suttogta egészen halkan,
mikor megjelent a mennyből az angyal.

Lelked halhatatlan, a tested pihen,
továbbélsz számomra a szívemben.
Én ott bent tovább vigyázok rád,
örülök, hogy én voltam az unokád.

A temető teveled lett bőséges,
sírodon van több koszorú és mécses.
Átlépted a Mennyország kapuját,
ott vagy most boldog ezek után.

Elvitt, ahogyan a lélek ígérte,
testedből lelkedet kikérte.
Emberből angyal lettél,
s elnyerted az örök békét.