Bosnyák Enikő

Idő

Az idő repül, s csak remény a maradandó.
Alkotók vagyunk, s alkotni jó.
Állandóság a cél, de egy cérnaszál a lét,
Ne szakítsd el, mert akkor itt a vég.

Az idő repül, s már nem tudod hova,
Ott vagy a közepén, de nem eszmélsz fel soha.
Megáll az idő egy pillanatra talán,
Elgondolkozol, hogy hol is tartottál.

Az idő repül, az évek is vele,
Egy idő után magad is észreveszed.
Nem olyan a bőr, mint hajdanán volt,
Nem olyan a test, mint egykoron,
De az idő az egyetlen állandó.

Az idő repül, s az ember is vele,
Napokból hetek, hetekből évek.
Az legyen a fontos, mit célként kitűzöl,
Ne félj az álmok füstös ízétől.

Az, ki álmodó, fantáziás lény,
Neki egy élet is túl kevés.
Az idő nem fél tőle, meg sem mozdul.
Így, soha nem mondj le az álmaidról!