Szerző
Kovács Gabriella (Corella)

Kovács Gabriella (Corella)

Életkor: 62 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 165 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. november 13.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Kovács Gabriella (Corella)

Dal (2)

Istent kértem tőled - életet adtál,
Istent kértem tőled - tejjel itattál,
Istent kértem tőled - karodba kaptál,
Szívembe nem láttál, nem értetted vágyam.

Istent kértem tőled - szabályokat adtál,
Istent kértem tőled - ajándékot hoztál,
Istent kértem tőled - túl korán elhagytál,
Szívembe nem láttál, nem tudtad hiányom.

Istent kértem tőled - szerelmet adtál,
Istent kértem tőled - jöttél, elhagytál,
Istent kértem tőled - szerettél, használtál,
Szívembe nem láttál, nem töltötted vágyam.

Istent kérem folyton, amerre csak járok,
Isten szent fényéből alamizsnát várok,
Hullanak helyette gyémántok kezembe,
Szívembe nem láttok, milyen mély hiányom.

Istenem keresve elmentem a Falhoz,
Elmentem a Tóhoz, elmentem a Sírhoz,
A fal, ami elzár, tóba belevesztem,
Alászálltam sírba, fenn voltam kereszten...

Kerestem a csendben, kerestem a füstben,
Kerestem mélységben, feneketlen üstben,
Kerestem az égben, kerestem a földben,
Jártam hegyoromban, félhomályos völgyben.

Voltak percek, mikor hittem, megtalálom,
Mégis mindig hamar tovatűnt az álom,
Elillant a mámor, megmaradt a kétség,
Rajongó lelkembe lopózó sötétség.

Rengeteg a neve, túl sok a formája,
Büszke angyaloknak fenn suhogó szárnya,
Öldöklő világnak harsány trombitája,
Lélektől lélekig lopakodó árnya.

Templomajtó zárján beletört kilincse,
Vérbefúlt aranyból felhalmozott kincse,
Hajdanvolt szerájon foszladozó kárpit,
Kőszobrai arcán penészfolt világlik.

Istenem keresve elkopott a lábam,
Istenem keresve szétszakadt a szárnyam,
Istenemet várva a fogam elvásott,
Istenem kutatva a szememen hályog.

Isten-keresésem felcsapó tüzében
Lelkem gyökeréig teljesen elégtem,
Hamuját elfújja epekedő sóhaj,
Egyetlen csodára vágyakozó óhaj.

Amikor már nincsen semmi maradéka,
Teljes önvalóm a lángok martaléka,
Megmarad a lényeg, felragyog a kincsem,
Megláthatom, itt volt végig a szívemben.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Corella(szerző)2015. november 15. 23:22

Köszönöm!!

kicsikincsem2015. november 15. 08:56

Szívvel olvastam a dalt.
Icus

jocker2015. november 14. 14:20

Biztos, hogy benned lakozik...
Elismeréssel: vivát!
jocker/Kíber/Feri

dr.vegha2015. november 13. 18:55

Már az elején tudtam, hogy benned lakozik!
Tetszett a versed!
Szívvel, Attila

rojamsomat2015. november 13. 14:52

Szép a dalod!!
Isten biztos szereti az ilyen éneket, hisz nagyon
szépet írtál!!
Szívvel,,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom