Szerző
László Attila

László Attila

Életkor: 26 év
Népszerűség: 13 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 363 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. november 12.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével, nonprofit céllal szabadon utánközölhető.

A vers átdolgozásához a szerző engedélye szükséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

László Attila

Arany János: Toldi Tribute

Én írom ezt néktek, Toldi Miklós, biz ám,
Hogy esett az ég alatt minden jótettem és hibám.
Ki majdan ezt olvassa, tán bohózatnak véli,
De remélem, hogy a végén valami okulás is éri.
Ki hiszi, ki nem, döntse el mind maga,
Midőn eltemetett már engem az időnek hava.
Nem szaporítám a szót, lássunk is hát néki,
Hogy kezdődött minden, mi már emléknek is régi.

Nehéz azt szavakba önteni, mi vélem megesett,
Hogy bátyám gyilkosságba engem hogy kergetett.
Fájó ez, ha mondom, s lelkemnek teher,
Hogy mi kötés köztünk volt, már romokban hever.
Nem volt ő rossz, csupán az élet mindőnkre máshogy hat,
Próbálhatjuk kicselezni, de előle el senki nem bújhat.
De lám, mily előre szaladtam történetem vásznán,
Mi tragédiával kezdődik, mit előre nem látám.

Hőn szeretett atyánk, kit nagy szívvel áldott meg az ég,
Élete derekán magával ragadá a vég.
Mindőnknek fájt, hisz többet nem lehetünk már vele,
Édesanyánk szíve is majd` megszakadt bele.
Kettőnkre ontá így minden szeretetét,
De a sors már kezébe vette életünk gyeplőjét.
Családunk széthordta, mint pelyvát a szél,
György Lajoshoz kerül, úri életet él.

Az évek csak röpültek, akár a pernye,
S nekem nem maradt más, mint a parasztélet verme.
Egyik nap hazafelé nagy sürgölődést láték ottan,
Az ajtón belépve a meglepetés fejbe vágott nyomban.
Délibábot láték, vagy tán tényleg György az maga?
Szolgái körében tért Budáról haza.
Karom nyújtám felé, de ő elfordult tőlem,
És bizonyítá, hogy gyűlöletből van még benne bőven.

Nem hagyta el más a száját, mint álnok, gőgös beszéd,
A sok fény, pompa, úri lét elvette az eszét.
Csatlósit is bíztatá, mígnem nagy hibát vétett kezem,
És így egy ember vére mocskolta be tisztességes nevem.
Futottam hát, mit tehettem volna,
Ha maradok, tán` fejemet veszik azon nyomba`.
Futottam hát a nádasnak erdejébe,
Rejtő fátylának oltalmazó kegyébe.

Leülék ott magamnak, s gondolkodok, mit tettem,
Isten s családom szégyene lettem.
Zörej hangja zökkent ki gondolatimból a csendbe`,
Öreg Bencém jön ottan a nádnak hadával szembe`.
Megosztá vélem tarsolya, s szíve terhét,
Térjek haza, ne sajdítsam szegény anyám lelkét.
Vissza is térek, hogy még egyszer csókoljam orcáját,
Mert tán sosem látim már drága szüléim házát.

Lábim serényen a pusztákat rótták,
Míg megpillantám a messzeségben Buda vártornyát.
Fejfákat karolva látom ez asszonynak könnye záporát,
És mondá, mi okozza szívének fájdalmát:
Egy cseh briganti, a pokolnak egy fattya,
Nincs égen, sem földön, ki megállíthatja.
Megölte fiait, ezért sír ily` bőszen,
Több se kellett, mondám: A cseh halál fia lészen.

Itt a túlvilágnak a tornácán lesz ma éjjel az ágyam,
A holdvilágnak fénye csókol homlokon majd lágyan.
De lám, mit hallék. Égszakadás, villám?
Nem, egy ló az, öreg szolgám ül a hátán.
Anyám unszolására cipót hozott nékem,
Ám mikor megvágám, nagy meglepetés lészen.
Ej, mit rejt e cipónak a bele,
Egy ládikát, aranypénzzel tele.

Ebből veszek másnap páncélt, felszerelést, fegyvert,
Hogy az úr színe elé küldhessem ama cseh gazembert.
Csónakom szélesint szelé a Dunának habját,
Míg meg nem sérti orra Budának partját.
Ott állok hát a gazt párbajra híván,
A temérdek kiontott vitéz vére elégtételt kíván.
Be is hajtám rajta, s ő az életével fizet,
Lelke mától az ördög portáján táplálja a tüzet.

Győzelmem látván, a király hívatott is menten,
Most dől el hát sorsom, rögvest elébük mentem.
Itt aljas bátyámnak cselszövését megdönté,
Majd igaz király lévén, örököm felett ítéletét hirdeté.
Ám visszautasítám, mert van becsesebb nékem,
Kardommal vívni ki méltó örökségem.
Mert nem ér fel véle nékem ezer hold, de vagyon sem,
Minthogy országom s királyom előtt eskümet tehettem.

Ez az első új verseim közé tartozik. Még az iskolában, magyarórán azt a feladatot kaptuk, hogy írjunk Arany János: Toldi című művéből egy önéletrajzot kicsit kiszínezve saját gondolatainkkal.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzaipIstvanne2018. július 4. 20:32

Remek lett. Elso versem en is tanarnom keresere irtam, aztan meg parat ugy magamnak, most mar sajnalom, hogy eldobtam oket. Nem emlekszem rajuk. Szivvel gratulalok: Maria

Rastaman(szerző)2015. november 12. 21:25

@biusz:
Köszönöm, kedves tőled. :)

Rastaman(szerző)2015. november 12. 17:08

@rojamsomat:
Köszönöm neked, örülök hogy tetszett.

biusz2015. november 12. 17:03

Ez igazán remek vers!
Nagyon élveztem olvasni!
Gratulálok hozzá!

rojamsomat2015. november 12. 15:17

Nagyszerű lett ifjonti remek!!
Gratulálok!!
Szívvel,,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom