Szerző
Driszkó Dóra Éva

Driszkó Dóra Éva

Életkor: 20 év
Népszerűség: 73 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 1177 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. november 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Driszkó Dóra Éva

Viszlát...

Búcsú tőled

Tudtuk, hogy nem lehet örökké.
Mert semmi sem válhat röggé.

Az ember mindig változik.
De, hogy személye végleg távozik?

A csapodárral barátság,
A segítő meg ellenség.

De az igaznak látszik,
Rossz lesz, ki rosszal játszik.

Olyan lett, kiktől kitört a frász rajta,
Igazi nyáját el nem hagyó birka.

Én meg csak nevetek rajta,
Mikor majd felhív az Anyja.

Hogy alkoholtól bűzlik, úgy hozták már haza,
Nem tudom-e, kivel volt a lánya?

Vagy megint pengét tart kezében,
S tudom-e, mi zajlik az elborult elmében?

Fájna is az aggódó hívás,
Ha az lenne, aki volt, ez nem vitás.

Mondanám, hogy legyek az emléked,
Te képtelen vagy rá, mert ismertem elmédet.

Viszlát múlt, mi rég elmúlt,
Viszlát, és hagyjuk ki a háborút.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


November22(szerző)2015. november 5. 19:22

@rojamsomat Köszönöm szépen!

rojamsomat2015. november 5. 07:18

Szépen írsz a szomorúságról!!
Szívvel,,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom