Szerző
Édes Emil Péter

Édes Emil Péter

1947. június 20. - 2016.
Népszerűség: 135 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 580 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. szeptember 17.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (37)

Édes Emil Péter

KARDIOLÓGIA, 2015

Életem megkopott futószalagja
éveken keresztül vitt napról-napra,
poshadó lápok és mocsarak fölött,
most némi esélyt az idő kölcsönzött,
onnan a Rettenet Házába jutva,
hol élet és halál járják táncukat,
hova szirénázva űz a félelem,
követői szenvedés és gyötrelem,
annak akinek privát szerencséje,
hogy van rá esélye - tegyen kedvére,
ne tapossa szét senkinek se álmát,
őrizze meg mindenki méltóságát,

mindazok akiknek kevés van hátra
a reményből ne legyenek kizárva!

Győr, 2015. szeptember 9.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Martonpal2015. október 27. 21:49

Egy nagyon hiteles,markánsan megfogalmazott vers egy súlyos beteg lelki állapotáról,arról a helyről ahol ''privát szerencse'' váltja fel még a reményt is.
Szívvel olvastalak...attila

lakovics2015. szeptember 28. 13:46

Értéket képviselnek az alkotásaid!
Szeretettel!
Erzsi

lenartanna2015. szeptember 27. 15:16

Szívet hagytam dinamikus, szép versednél, kedves Emil :)

kistenkes2015. szeptember 24. 00:18

Fantasztikusan erős vers, olyan erővel szakadt ki belőled, hogy szinte beleborsózik az ember háta. Jobbulást kívánok, és szívvel gratulálok Frici

tzoldav2015. szeptember 21. 21:40

jobbulást kivánva gratulálok, jó versedhez,

M.Laurens2015. szeptember 19. 21:57

Kedves Emil Barátom!
Őszinte, és sorstársi szívvel és hatalmas tisztelettel gratulálok remek szonettedhez. És ugyan ki lehetne ellenünk, ha a remény az oldalunkon áll!
/ Miklós /

ODDS2015. szeptember 19. 10:18

További jó egészséget kívánva s egyes orvosok tanácsait megfogadva ajánlanám: nunc vino pellite curas!

B...yL...o2015. szeptember 19. 10:03

Sajnos, ilyen emlékeim nekem is vannak. Aritmia, intenzív osztály, gyógyszer mindhalálig (meddig? jó lenne tudni!).
nagyon szépen megírtad a kórházi ágyon fekvők hangulatát, mait versbe foglalni nagyon neéz, Neked viszont sikerült.
Nagyon jó vers, szívet küldök: László

meszaroslajos602015. szeptember 18. 21:02

Kedves Emil, minél előbbi gyógyulást kívánok, és a remény éltessen, én három éve estem át egy szívműtéten 5 eret cseréltek és jól vagyok, versedhez szívvel gratulálok, Lajos.

eferesz2015. szeptember 18. 19:17

Kedves Emil!
Dobogjon még nagyon sokáig!
Üdvözlettel: Szabolcs

gypodor2015. szeptember 18. 15:06

Bizony!Senki nem szeret a kardiológiára járni.(Most juttattad eszembe a dátumot: október 1!-Nekem is úgy hozza a szerencsém! Persze, az ember ezzel nem viccel, de kell egy kis vidámabb hangulat- tőlem talán elfogadod, Kedves Emil) Örülök a reménykeltő zárásnak, s én is úgy gondolom, a remény hal meg utoljára...
Most, hogy ezt itt megbeszéltük, életünk szürke szállítószalagját állítsuk újra LÁNC-hajtásúra, mert sokan várják a láncverseinket. Ez adjon okot a reális reményre...
Szeretettel és nagy, baráti szívvel!
Gyuri

attgreen2015. szeptember 18. 13:31

Kedves Emil!
A lényeg, hogy ''életed szürke állománya'' ismét elénk tett egy csodálatos szonettet, mely hírnökként jelzi, hogy ismét itt vagy!:)))
Ez örömmel tölt el, még ha szomorkás is a hangod, de végül is a reményből senki sincs kizárva!...
Továbbiakban NE űzzön szirénázva a félelem és NE kövessen szenvedés, gyötrelem!...
Tisztelettel és baráti öleléssel, Attila

Perzsi.2015. szeptember 18. 12:53

Kedves Emil.
Megértelek, szívet hagytam.

Üdvözlettel:Erzsébet

szalokisanyi12015. szeptember 18. 09:35

Kedves Emil! Megdöbbentő gondolatok.

Szívvel. Tisztelettel: Sanyi

editmoravetz2015. szeptember 18. 08:19

Drága Emil!

Versed nemrég írtad - megrázó sorok, sajnos tudom, mi rejlik a reménybe vetett hit szavai mögött - kívánom tiszta szívemből, a gyors felépülést!!!
Szeretettel hagyom biztató szonettednél az én szívemet!
Edit

dvihallyne452015. szeptember 18. 05:20

Kedves Emil!
Legelőször is mielőbbi jobbulást kívánok!! Vigyázz nagyon magadra!! Szívvel olvastam remek szonetted,melyhez szeretettel gratulálok!! Saci

fufenka2015. szeptember 17. 21:13

Reménymadarai reppennek fel...kitűnő verseddel a félelem és reménytelenség is csökken.... jobbulást kívánok, tisztelettel: Zsuzsi

Dram2015. szeptember 17. 21:04

Kedves Emil!
Belülről látva, elgondolkodva olvastam versedet.
Az élettől segítséggel kaptunk még egy esélyt, éljünk
vele jól, hasznosan, amig lehet...
Örülök versednek. Jó, hogy kiírtad magadból.
''Szívvel'', tisztelettel olvastalak.
Üdvözlettel; András.

1957052520122015. szeptember 17. 20:24

Kedves Emil! Szomorkás remény... Szeretettel olvastam versedet , Irén

anci-ani2015. szeptember 17. 20:01

Nagyon szép reményvers, bár tele kételyekkel, mert a szív néha fájdalmak útját járatja...
Kívánok jó egészséget! Csodálatos szonettedhez szívvel, szeretettel gratulálok: Anci

PiszarEva2015. szeptember 17. 19:38

Kedves Emil! Te erős akaratú ember vagy ki nem fél szembenézni a sorssal, mert már sok mindent túlélt! Amíg az agy így működik felülír dolgokat. A remény hal meg utoljára nem véletlen mondjuk. Ragaszkodnunk kell és élni akarni, hisz erre most van itt esélyünk. Írj sok szépet nekünk, növelve élményünk! Jó egészséget kívánok, barátsággal Éva

babumargareta012015. szeptember 17. 17:52

Szeretettel olvastalak,,,kedves Emil,,,,valahogy elképesztőnek tartom a ''Rettenet Háza,'',,,,,kifejezésedet,,mert egy ilyen házban dolgozok,,,,ami a szerencsét illeti,,,lehet ,hogy ''álmot tapos néha a remény'',,,de a sors sajnos nem válógat ,,csak leselkedik,,,bünnel teli,,,,
őszinte tisztelettel olvastalak,,,,kis szivecskét hagyok Nálad és sok egészséget kivánok,,,üdvözletem,,,,Babu

kicsikincsem2015. szeptember 17. 17:46

Élem a soraidat...
Szívvel gratulálok.
Icus

Eddi2015. szeptember 17. 17:32

Kedves Emil! Csodásan írtad le, hogy a reménytelenségből néha mégis kipattanhat egy szikra! Igaz, te privát szerencsének nevezed! Nagyszerű vers, és remélem még sok újjal boldogítod az olvasót! Szívet hagyok alkotásodhoz. Eddi.

geza19472015. szeptember 17. 16:51

Kedves Barátom!

Én a magam részéről örömmel nyugtázom visszatérésed otthonodba, családodba, és barátaid körébe!
További nagyon jó egészséget, alkotó kedvet kívánok!
Vigyázz kérlek magadra!!!

Barátsággal: Géza.

maxika2015. szeptember 17. 16:42

Szép, szomorú alkotás.
Albert

WNOR2015. szeptember 17. 15:48

Szomorú versedhez szívvel gratulálok,
'' a remény hal meg utoljára''
Jobbulást és jó egészséget kívánok!
Tisztelettel Norbi!

kokakoma2015. szeptember 17. 15:19

Szívvel olvastalak! pj

remember2015. szeptember 17. 14:42

Nem bánom én Emil!
Csak legyen jó az ISTEN és írj!!
Írj, mert írnod kell, és van mit írnod!
Baráti üdvözletem! Szívvel szeretetettl gratulálok!

B.Sanyi2015. szeptember 17. 14:25

Kedves Emil!

Gondolom, nem unalomból írtad ezt a versed, köztünk a helyed még nagyon sokáig! Jobbulást!
Szívvel: B Sanyi

Elise2015. szeptember 17. 14:24

Kedves Emil!
''Életem szürke szállítószalagja
éveken keresztül vitt napról-napra''
Akinek így kezdődik a verse, sőt egyáltalán, ha ilyen versre képes elméje, annak hogyan lehet szürke szállítószalagja? Persze, komoly betegség után kicsit még lehet minden szürke. Örülök, hogy meggyógyultál!
A szomorkás hangulat érthető, de reményről szól, nekem nagyon tetszett!
''Akinek pedig nincsen már más hátra,
a reményből ő se legyen kizárva!''
Remek befejező sorok!
Szívvel gratulálok!
Elise

Golo2015. szeptember 17. 14:13

Felidézted nemrég i kardiológiai ''élményemet''

Szeretettel gratulálok: Radmila

joco572015. szeptember 17. 13:46

Kedves Emil!
Az élet különböző csomagolásban érkezik, s bár mondjuk, hogy ajándék, de igazából küzdeni kell érte, könnyű és nehéz csatában!
''Akinek pedig nincsen már más hátra,
a reményből ő se legyen kizárva!''
Szép befejező sorok!
Gratulálok! Szívet hagyok, egészséget kívánok!
József

dr.vegha2015. szeptember 17. 13:37

Kedves Emil!
Amíg ilyen verseket írsz, addig úgyis maradásra késztet a Sors...
Szívvel, kívánok jobbulást!
Attila

Csendhangjai2015. szeptember 17. 13:12

Kedves Emil!

Bármennyire is szeretnénk elkerülni fájdalmainkat, teljességgel lehetetlen. Ez a piszok sors, mindenkinek kiosztja lapjait. Mintha csak kártyajátékosok lennék: veszítünk, nyerünk. Harcolni viszont mindig érdemes, - feladni sosem szabad! Ha már ''játék,'' kevergessük lapjainkat mi, - csak azért is!!!)))

Csodálatos versednél szívvel gratulálok!

Klára

rojamsomat2015. szeptember 17. 13:09

Megrendítően szép vers, kedves Emil!
Nemes gondolatok, mik minden ilyen helyen megfordult embernek, nyújtanak biztató reményt!!
Remélem jól vagy, és versed biztatása,Neked, nekem,
és még sokunknak egészség és lélek erősítő!
Egészség, és szeretet!!
Szívvel,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom