Az a vonat
Az a vonat, ugye? Ujjak közt cigaretta...
Könnycseppekből szőtt fátyolon át múltnak rabjai
nézik egymást, miközben szólnak a csendnek hangjai.
Valahogy most sem értem, mi köti éppen hozzám...
majd végigsurran a peronon egy emlékfoszlány.
Ezernyi fekete-fehér gyöngyszem gurul tovább,
ő elkapja, ám a gyöngy váratlanul köddé vál`...
Visszaránt a valótlan valóságba egy sípszó,
A csókot, mit neki szánok, már nem habozó...
Nyikorgó ajtócsattanás megpecsétel,
Új szóval szeretem őt: a Reménnyel.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Robi342016. április 4. 12:16
en is gratulalok.
DreamyGirl(szerző)2015. szeptember 14. 22:08
Köszönöm :)
rojamsomat2015. szeptember 14. 14:56
Kedves szép vers!
Gratulálok neked Bianka!
szívvel,,Tamás