Összetörve
Mindig ugyanaz a vége,
Egy kezdés melyben lelkesedéssel remélve,
Vágyakozva várva,
Hogy szívem átjárja,
Szavad hallatára
Maga a csoda.
Mindig ugyanaz a vége,
Előrelépve hamis kibúvó neszére,
Lassan feleszmélve,
Fájdalmat átélve,
Tetteimnek bére
Csakis a magány.
Mindig ugyanaz a vége,
Majdan egy újabb kezdet, melyben jobban félve,
Lelkemre vigyázva,
Örömöt pingálva
Szívem ajtajára,
Mégis összetöröd.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
rojamsomat2015. szeptember 11. 08:11
A szerelem nem hálás utólag, inkább kegyetlen ha vége! Jobb bele ugrani egy újba, ha van rá esély, mint a régit nyögni! Persze nem minden áron!!
szívvel,,Tamás
B...yL...o2015. szeptember 10. 15:23
Szerelemről írsz, meg nem értett, nem viszonozott szerelemről (szerelmekről), amelyek nem is lehettek igazak. Kicsit kiábrándult lettél. Talán rossz helyen kerestél? Csak ne add fel soha!
Szép, szomorú versed szívet érdemel: László