Szerző

Vargas Klementina

Életkor: 24 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 209 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. augusztus 18.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (3)

kicsikincsem, Mamamaci40, 1 láthatatlan tagunk

Vargas Klementina

Rabod vagyok

Lelkembe markol az üresség,
Kitépi egy részem,
Teherként borul rám az ég,
Elveszek egészen.

Egy percig azt hittem, hogy látom,
De csak délibáb volt,
Éhezek és kiszáradt a torkom,
Szívem már félig holt.

Mint egy üvegbe zárt lepke,
Csapkodok szárnyaimmal,
Üvöltök kétségbeesve
Erőtlen hangommal.

Oly hideg van itt, szíved belsejében,
A fények nem égnek,
Állok egyedül a szélben, sötétben,
Nincs itt hely szívedben.

Már lassan el is felejthetném,
Hogy itt vagyok,
De neved tűzzel égették belém,
S szemed mindenben ott ragyog.

Oltsd szomjamat, kérlek,
Ölelj karjaidban,
Oly nagyon sóvárgok érted,
Szétolvadni csókjaidban.

Vágtatok feléd a légüres térben,
Akadály előttem,
Kudarc volt és győzelem
Minden egyes lépésem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Alice992015. augusztus 23. 19:28

Gyönyörű! Nekem kedvencem lett. Gratulálok! Sose hagyd abba az írást!

kicsikincsem2015. augusztus 19. 10:30

Szívvel olvastalak.
Icus

Mamamaci402015. augusztus 18. 20:54

Kesernyés hangulatú versed nagyon jó. Szívvel bíztatlak további írásra!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom