Szerző

Szűcs János

Népszerűség: 8 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 326 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. augusztus 10.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (3)

Szűcs János

Balatonalmádi, nyirok

télikertben
mellettem vadkan kiterített bőre
karma matt tompa már nem éles
levedlett szőrcsomók szanaszéjjel
testéből elillant a kilőtt lélek
így múlik el a világ dicsősége
itt fekszik szánalmas-szelíden
már dúvadként nem vadul
kiszolgáltatott prédává lapult
fekszik haszontalan porfogóként
nyiroktalanul

de kint a hajnali nyirok az úr
pókhálókon gyöngysort mintáz
faágakra aggat árnyakat színeket
szemfényvesztő nyár végi intarziát
rejtve van benne a lopakodó
ősz a még haragos zöldben
tölgyfák vigyázzák a határt félkörben
ásító szájként nyílik a búzavirágszirom
s mindent ural a nyirok a nyirok a nyirok

levélálca mögé bújt madarak hangszála
kettémetszve torkukban megalvadt az ének
kerítésoszlopon kereszt
és csurgatott vér festéke
előtte kőtojás az ovális térben
kőmagzat szorong
csőrével héjat nem repeszt
abortált bezápult élete

a fának támasztott fakó székben
nedves nyitott "Ikerkönyv"
rajta bagoly helyett
mintha maga az ördög volna
fekete kóbor macska ül
alig mozdul benne
a teremtőtől kölcsönzött lélek
fázik vedlik csapzott éhes
szőrén az erdő nyála csillog
hidegen a nyirok a nyirok a nyirok

és mint fúvócsőből
kilőtt mérgezett nyílvessző
átfut rajtam egy végzetes gondolat
mi lesz ha nem jön el értem a holnap
ha a halál az életből kilakoltat
s a kuvik torkában megalvadt ének
felenged és kioldódik bennem a méreg
nyálkás hűvös nyirok vesz majd körbe
s mint kőmagzatot kőtojása őriz
feltámadásig feltörhetetlen börtönében

a küszöbön az ördög
kóbor macskája lesz a porkoláb
csörgeti majd kulcscsomóját
börtönfolyosómon cellámtól cellámig
dorombolva botorkál púposan sántán
mímelve kenyéradógazdáját a sátánt

a keresztre vér festéke fröccsen majd
a zaj elmenekül csöndben is csönd lesz
csak a porlepedő ropog majd alattam
finom por lesz rajtam majdan a paplan
s miután kiürül belőlem a nyirok
olyan leszek mint ez a vadkan
fekszem haszontalan porfogóként
pókhálóktól körülvéve nyiroktalanul
kiterített száraz bőrrel
mint akit nem a halál
mint akit az élet ölt meg

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


SzucsJanos(szerző)2015. október 11. 15:15

@Ibolya.52:

Köszönöm gratulációdat.

SzJ

SzucsJanos(szerző)2015. október 11. 15:14

@poepoe:

Szeretek elgondolkoztatni.

Köszönöm, hogy olvastál.
SzJ

SzucsJanos(szerző)2015. október 11. 15:14

@rojamsomat:

Igen, borús a vers hangulata. Nem az a pattogatott kukorica érzés fogja el az embert, ha elolvasta.

Köszönöm kommented

SzJ

Ibolya.522015. szeptember 16. 11:20

Különös sorok. Gratulálok. Ibi

poepoe2015. augusztus 19. 11:23

Az utunk során sokszor ''meghalunk''... de minden halál nyomán ott leledzik AZ ÉLET, „aki” virulni tör... Valahogy olyan ez, mint a nappalok és éjszakák váltakozása.. (mindkettőre szükség van az egyensúly karbantartásához) Elgondolkodtató versedhez gratulálok! (Erika)

rojamsomat2015. augusztus 10. 15:48

Érdekes lett! kissé borzongok!!
szívvel,,Tamás

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom