Driszkó Dóra Éva

Visszatértem!

Megtörtént, amitől rettegtem, féltem.
Fűbe harapott az én kitartóbb énem.
Mert valaki kérdezett.
Így belém egy "mumus" érkezett.
Elszállt a képzelet.
Nem tudom, hogy miért lehet.
Nincsen, csak rossz fikció.
Féltékenység, ez kész terror. Ó!
Igaznak hittem. Szépen szóltam.
Igen, ezt rég így gondoltam!
De az átok, mit valaki balgán rám rótt,
Tudatlanságba rántott.
A múltat hajítanám messzire,
Csak a jó, ami volt, maradjon az ember keblibe`.
Mert visszalépni nem lehet,
Csak nézni, nézni a legújabb felleget.
Minden, ahogy lennie kell, úgy van!
Bár "Egy Való van, a Nincsen." - Lehet, talán igazad van.
Így hát mi való, van, a baj Nincsen.
Csak stáció volt, hogy előbbre repítsen.
Megfeneklett hajó, mit összetákoltam.
Szegény kis fióka, kit gonddal ápoltam.
Inkább a "Sötétből a fényre megyek."
Így ismét boldog leszek.
Nem követem a sok sémát.
Csak az általam választott, igazi, jó példát!
Supernem-et hallgatok,
És Ady Endrét olvasok.
Így boldogak a holnapok.
Totálisan jól vagyok.
Előveszem A3-as lapom,
Befejezem félbehagyott alkotásom.
A festék most nem fröcsög,
Az ecset úgy jár, ahogyan én döntök.
Teljességgel visszatértem.
Éppen úgy, ahogy reméltem.
Ennél szebben sosem Éltem.
A múlt és jövő, jó és haszon.
Aforizma, mi ütve kell, hogy hasson!