Semmilyen
A fény nem jött el, az ég is szürke.
Párás időben sétál egy ürge,
Ruhája pasztellszínekben virít,
A tejfehér köd orra előtt visít.
Elnyeli őt, efelől nincs kétség,
Tudja ő a következő lépést.
Emberek serege sehol, se itt,
Az élet egyszerűen csak beint.
Akárcsak egy ismerős idegen,
És ez a vers is olyan semmilyen...
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Gyuri632020. október 21. 22:02
Érdekes vers. Gondolat ébresztő. Szívvel.
DreamyGirl(szerző)2015. július 20. 10:56
:D elég kuszán fogalmaztál, de értem :)
Törölt tag2015. július 19. 20:26
Törölt hozzászólás.
Csendhangjai2015. július 18. 19:08
Akkor, formáld át versed olyan... olyan... nem semmilyenné..))
Nekem így tetszett a laza kis stílusával.))
Szívvel: Klára