Szerző

Pribék Petra

Népszerűség: 1 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 283 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. július 16.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Pribék Petra

Álmatlanul

Sötét felhők hada vonul át fölöttem,
Szemem könnybe lábad, hisz senki nincs mellettem.
Nem tudják, mi zajlik az én árva lelkemben,
Mosoly az arcomon, s a szemem meg sem rebben.

A mosolyomon túl nem lát át senki sem,
Pedig sokszor égeti könny az én két zöld szemem.
Azt hiszik, ismernek, mert beszéltek már velem,
De sokan nem tudják, mit érez megtört szívem.

Éjszaka közepén nem jön álom a szememre,
Minden bűnöm ilyenkor jut hát az eszembe.
A legnagyobb bűnöm talán az volt, hogy megszülettem,
Bánatot hoztam az emberek szívébe rendületlen.

Újból visszatekintek, emlékszem még a múltra,
Hogy még semmit nem tettem le az asztalra.
Barátot bántottam, ellenséget imádtam,
Lassan rádöbbenek, hogy én hányszor hibáztam.

Nem az vagyok, aki lenni szerettem volna,
Ha felkiáltanék, vajon ki válaszolna?
Nem vagyok jó, de remélem, ó, Istenem,
Hogy, bár méltatlan vagyok, de jó útra terelsz engem.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


jocker2015. július 19. 17:41

Jó kis vers lett!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom