Szerző
Szegvári Róbert

Szegvári Róbert

Életkor: 39 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 177 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. július 4.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölte

Szegvári Róbert

Eljövénk

Vérként pirosló naplemente
arannyá varázsolja vértünk,
árnyékként lobogó köpenyben
a vár csapóhídjára értünk.

Vágtatástól pirult arcunk,
megannyi lovára simult
kérlelhetetlen sorsunk
elébe hajtó kardfivérünk.

Odabent vár a sötétség
vérnősző barbár hercege,
de minket nem szédít kétség,
hisz végezni jöttünk vele.

Míg egy is marad köztünk,
ki karját emelni képes,
sorsot, jövőt vetettünk
már végleg jó ideje.

Nem szólunk, nem kiáltunk,
a pengénk sikoltó hangja
ahogy fegyvert rántunk
a tétlen csendet felzavarja.

Vasalt paták kopognak a kövön,
a vár udvarát benőtte a természet,
túl vagyunk már a mi időnkön,
s elhív minket is az enyészet.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


rojamsomat2015. július 4. 18:22

Jó ez a vers! Az emlékezés és az élet kissé összefut!
szívvel,,Tamás

kicsikincsem2015. július 4. 17:55

Remek verset írtál.
Szívvel olvastam.
Icus

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom