Szerző
Palotás Zsuzsanna

Palotás Zsuzsanna

Életkor: 22 év
Népszerűség: 5 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 520 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. június 6.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (4)

Aren, kicsikincsem, perpignon, 1 láthatatlan tagunk

Palotás Zsuzsanna

Kamilla

Rózsaálomban feküdt félve,
Apró, pezsgő, csendes fényben,
Leheletnyi horpadást okozva
A fényes, puha, meleg ágyban.

Tündöklő napsütés volt,
A szobában a tavasz tombolt,
Dalolt, a falakat tűzpirosba öltöztetve
Táncolt, a pamlagon árnyékot vetve.

Halk kopogás, apró szusszanás,
A csöpp alak körbeölelte magát,
Szeme csukva volt, teste reszketett,
Ébren volt, mégis álmaitól rettegett.

Ködképében hangos hangot hallott,
Közeledő, vágtázó, üvöltő táltost.
A dudaszó, a késő féknyom húzás,
Egy perc. Egy könny. Egy elmúlt valóság.

Az ajtó kinyílt a beáradó illat előtt,
Az pedig áradt, szaladt és hívogatta őt.
A lányka szorítása kicsit felengedett,
Mosolygott, felült és halványan felnevetett.

Kalács, lekvár, tej, friss kakaó,
Áfonya, eper, tejszínhab, dió,
Vanília, selymes pogácsaillat,
Gyömbér és bodza kézen fogva.

A paplan már a földön hevert,
Úgy, ahogy ledobja egy boldog ember,
Úgy, ahogy annak lennie kell reggel,
Így a lányka már indult volna is el.

De mozdulatában megállította valami,
Erős, határozott, mégis meleg és szelíd,
Szeretettel simított végig a karján,
Anyaként segítette az apró kislányt.

Mégis érintésébe egészen beleremegett,
Mert bár már barátja volt, mégis megijedt,
Izmai megfeszültek az öröm határán,
Tündöklő világának Ő szabott határt.

A Vakság nagy úr, sötét és hideg,
Babonát szór és kísérti az embert,
A tudós is fél, a harcos, a hős, a bajnok,
Csupán az tud élni vele, akit befogadott.

A lánykát pörgette, ölelte és szerette,
Barátja volt a bajban és mindig mellette,
Fehér botként az iskolába kísérte,
Nyugodt csendként az illatokat lengette,
Áradó füstként elméjét színezte,
Hullócsillagként vágyát teljesítette,
A kockás szoknyás kislány hangját az égig repítette,
Olyan magasra, ahol már semmi baj sem érhette.

A szőke fürtök a szellőben hullámoztak,
A gyermek a hófehér kert felé rohant,
Vibrált a boldogsága, jobban, mint a napsütés,
Bársonyos kacaja sejlett fel az égen felhőként.

Fehér égen fehér felhők fehér szellőn suhantak,
Fehér pázsit, fehér fákkal fehérlett, akár a nap,
Ködnek látszott az ablaküveg, párának a virág,
A mennyben csupán fuvallat volt a rózsás baldachinágy.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


zsuzsi.3(szerző)2015. szeptember 8. 19:18

Kedves Feri! Köszönöm az elismerést, örülök hogyha tetszett! :)

zsuzsi.3(szerző)2015. szeptember 8. 19:16

Kedves Szinci! Örülök, hogy tetszett, jól esnek a kedves szavak :)

196612152015. szeptember 8. 14:53

Szép,hangulatos a versed! Szép napot! Gratulálok kedves Zsuzsi!
Üdvözlettel:N.Feri.

Szinci2015. szeptember 6. 07:35

Nagyon szép ballada, csak gratulálni tudok. szépek a kifejezéseid, tetszett nagyon.Gratulálok.Ölellek szinci.

Aren2015. június 10. 10:50

Szívet hagyok szép versednél.
Ágnes

kicsikincsem2015. június 7. 20:20

Nagyon szépet írtál.
Szívvel voltam.
Icus

kodrane2015. június 7. 09:13

Szép balladádat szeretettel olvastam!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom