Szerző
Vers

A verset eddig 285 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. június 3.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (2)

Oláh Attila Atex13

Monológ

De jó itt, a zuhany alatt feküdni,
S gondolataimban mélyen elmerülni
Egyedül, egy másik világban,
Egy olyanban, hol az énekhangom,
Mint apró kis virágszirom
Száll egy csokor virágban.

De ez a kis virágszirom is
Egy napon végleg elhullik,
Ha nincs mellette a Víz,
Hogy újra feltámassza,
S hogy erejét újra visszahozza,
Tudván, nélküle nem bírja sokáig.

Egyedül nem élheti túl a telet,
Hiába ér pora egyre több helyet,
Hátha valahol befogadják,
Bár az ibolyát a rózsabokrok,
Kik vele még csak nem is rokonok -
Megfogják és kidobják.

Velem is ezt teszi minden egyes ember,
Mintha csak valamilyen törhetetlen kényszer
Vadan diktálná: El vele!
Nehogy ilyenek legyenek,
Ha egyszer rózsák is lehetnek,
S ezért csokorba temetnek.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


atex13(szerző)2015. június 4. 17:44

@kodrane: Köszönöm

atex13(szerző)2015. június 4. 17:43

@Bartolomeo.69: Köszönöm szépen

Bartolomeo.692015. június 3. 21:47

Szép versedhez szeretettel gratulálok! Üdvözlettel: Berci

kodrane2015. június 3. 21:31

Nagyon szép! Gratulálok!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom