Zsáner
Szanaszéjjel hagyott sovány emlékek,
Először csak egy év, aztán meg évek,
Nehéz érteni, elindulni még nehezebb,
Miért legyek rab, ha bármi lehetek?
Egy ádáz küzdelem köztük s köztem,
A kétes énem már réges-rég mögöttem,
Igyekszik az ember, csak a planéta hamis,
Csak az optimista hiszi, hogy aki elvesz, az ad is,
Nem futhatunk örökké, véget ér, ez a préme,
A félelem csupán az agyunk szüleménye,
Ez a szertelen gyilkos, az idő a mitfárerem,
A gyerekkor marad a zsánerem.
Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
kiska(szerző)2015. június 6. 02:47
Köszönöm szépen!:)
kicsikincsem2015. június 5. 22:59
Gratulálok.
Szívvel voltam.
Icus
virginas_andras2015. június 5. 08:17
nagy igazságok... tetszett a vers...
Szívvel gratulálok, András.
kiska(szerző)2015. június 4. 18:59
Köszönöm!:)
KovacsGabi2015. június 4. 07:36
Tetszik a versed, gratulálok! :)
kiska(szerző)2015. június 4. 06:42
Köszönöm szépen a szép szavakat!:)
rojamsomat2015. június 4. 06:25
Remek vers!! Nagyon tetszik!!Tele önbizalommal!
Fittyet hánysz az időre!
Szívvel,,,Tamás
Bartolomeo.692015. június 3. 22:26
Szomorkás, ám mégis felemelően szép versedhez szeretettel gratulálok!
Rám nagyon hatott! Tisztelettel: Berci
Bartolomeo.692015. június 3. 22:25
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.