Szerző
Vers

A verset eddig 408 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. május 15.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék
Kedvencnek jelölték (6)

Keress pénzt online kérdések megválaszolásával! (x)

Németh Noémi (N.N)

Óda a Kedveshez!

óda

1.

Csillagzatok fodros partján állok.
A hűs tavasz
nyíló sóhaja, mint ezüstös
ízű reszketés fakad.
Még mereng lelkemben egy ábránd.
A szó meghal -
némaságom a szívemben kiált,
s belém ömlik a forró vágy,
mely mar.

Izzik a csendes csobogás,
szemed zöld poklát
bontják az üde csírák.
Tűnődik a magányom
e mámoros halálon,
s Téged imád.
Érzem véred dobbanásait,
mely lüktetően zeng és elvakít.
Fényed rőt csillámot dobva cikáz
testem mély rejtekén, s megvadít.
Ahogy tüzed mennybe taszít
lenge lángot égre szórva,
s a mindenségben repdes a világ.

2.

Oh! Úgy szeretlek, miként a Nap
ringatja az álmos Holdat.
Mesélve neked gyémánt-titkokat,
karjaimba véve, míg roskad
a fürtös hajnal.
Ki, mint egy álló üstökös karcoltál
testembe csillag-leső rejtelmet.
És eközben Tehozzád lök minden honvágy,
mulandóságomat szomjazva
hegyen s tengeren nagy robajjal
sikongva, hogy kívánlak!...kedvesem!

3.

Szeretlek, mint az első férfit,
kit felhevülve díszít a szép hit.
Ó, add önmagad! Engem ékíts!
Akarlak, mint langy eső a virágot,
tikkasztó nyár, ha telet véli.
Nézd! Rajtam űrt jár a hiányod...

Így keringsz bennem, mint aranyló bolygók,
ha messze futnak a galaxisban.
Magamba véstelek ilyen fokon -
s őrzöm gyöngy-hitem, mint aki gondos.
Te hű egy!... Te fontos!
Már nem félem azt, hogy egyszer itt hagysz...

Szivárványban játszik el a csillámló hab,
s mint gyermek, előttem látlak.
Te vagy elmém szárnyaló foglya,
így kötözvén szabadságba.
Lényed, akár az óceán gyöngye,
szilajon hull rögre,
álmaim partjára öntve -
S hiszem, hogy enyém vagy közben
tán` örökre.

4.

Oh, mily különös keveréke vagy
édes létnek, fanyar sötétségnek!
Képzetem köde kétségek közt hagy,
s míg az őrület határán imbolygón laksz,
bolyongom önnön korlátaim lépve
a semmiségbe.

Lelked őrt áll múltban s jelenben,
szemeden át nézlek kecsesen.

Mennyi folyót sírtam el érted,
könnyek szirmait hullatva.
Imára kulcsolt reménnyel kértem
a sorsot, oldja háborúid békébe!
Ím, láncaid máglyára vetem,
s hívlak Téged át a kapun!
Tükrömben sebzetten egy vad hever,
de én menedéket nyújtanék ezerszer!

5. (mellékdal)

Gyere! Pihenj meg jó tűzhelyemnél!
Elengedlek azért, hogy szeressél!
Olvadj most belém a születésre! -
S átölellek a végtelenségbe.

2015. április 17.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Törölt tag2015. augusztus 1. 16:31

Törölt hozzászólás.

PetrovicsIstvan2015. május 17. 13:00

Így szeretni, így érezni és mindezt csodás szavakba önteni. Gratulálok!

Porumb19632015. május 15. 22:02

Gratulálok,csodálatos versedhez!
Üdvözlettel András

donmaci2015. május 15. 18:07

Csodaszép alkotásodhoz szívvel gratulálok! Józsi

N.N.(szerző)2015. május 15. 18:04

Köszönöm mindenkinek! :)

rojamsomat2015. május 15. 17:46

Jól megírt vers lett! Gratulálok!

Szívet hagyok Tamás

kicsikincsem2015. május 15. 17:09

Szívvel gratulálok a szép versedhez.
Icus

Törölt tag2015. május 15. 12:39

Törölt hozzászólás.

Kozakmari2015. május 15. 12:21

''Gyere! Pihenj meg jó tűzhelyemnél!
Elengedlek azért, hogy szeressél!
Olvadj most belém a születésre! -
S átölellek a végtelenségbe.''

Kicsikinga2015. május 15. 10:45

Különleges, egyedi, nagyon szép!

''Te hű egy!... Te fontos!''

Még sok szép képet, és gondolatot citálnék szívesen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom