Szerző
Vers

A verset eddig 251 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. április 7.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Szabó Norbert (Corleone)

Mama

Őszes halánték, melyet idő kéznyoma rótt rád,
nékünk adva szíved minden önfeláldozását,
és látván egy csillagot, mely legszebben ragyogva,
szívem megnyugodván, csak te lehetsz, drága Mama.

S most mégis, mintha kihalna a számból minden szó,
szavak kavalkádja légyen e vers, tőled búcsúzó,
labilis kezekkel vetem papírra eme betűket,
hogy is lehetne leírni irántad a szeretetünket.

Gyermekek voltunk, mikor először karjaidba tartottál,
s a legkisebb baj esetén tüstént hozzánk iparkodtál,
fájdalmainkra, és te mindenre gyógyírt találva,
legelső szó, melyet kiejtettünk az volt, hogy Mama.

Első totyogásunk, későbbi éltünkbe vezetve minket,
vigyáztál ránk, és őriztél mint féltve őrzött kincset,
tétova lépések, és ha az élet útján néha imbolyogva,
s mint őrangyal, semmi baj, mondtad, mindezt mosolyogva.

Sötét égbolton csillagok sokasága járván táncukat,
kik felemelkedve elszakítván földhöz kötő láncukat,
feltekintvén a legfényesebbre, s halkan pár szót suttogva
vigyáz ránk, hiányzol, és nagyon szeretünk, drága Mama.

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Corleone(szerző)2015. április 7. 16:51

Köszönöm szépen!

ivettalexa2015. április 7. 12:09

Meghatottan olvastam, gyönyörű lett!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom