Szerző

Varjas Péter

Életkor: 47 év
Népszerűség: 18 figyelő

Adatlap

Szerző figyelése

Vers

A verset eddig 272 alkalommal nézték meg.
Publikálás időpontja: 2015. március 28.

Megosztás

Szerzői jogok

A vers utánközlése vagy átdolgozása csak a szerző engedélyével lehetséges.

Címkék

Ehhez a vershez még nem tartozik címke.

Kedvencnek jelölték (7)

Varjas Péter

Dögöket fogok

Sajnos csak dögöket fogok.
Rohannak, szépek, ahogy megfogom, elenyésznek.
Sokat már nem fogok várni. Pár feltételem maradt csupán.
Amúgy is tűnök innen. Megyek, mert nem érzem magaménak a társadalmat,
sem társaimat, a társasjátékaimat,
sem szüleimet és istenem.
Azt se, amit teszek. Így nem sikerül semmi sem.

Kik ezek a bürokraták? És mit akarnak tőlem?
Hogy jönnek az én életem szentségéhez?
Hogy találtak meg? Miért szólongatnak?

Nem érzem magaménak, amit megveszek.
Azt sem, amit megeszek. Ezt a fekete kutyát sem,
akit pórázon vezetek.
Nem csinálok mást, csak teszek-eszek-veszek-fekszek,
tartom a határt, mert átlépni félek.
Ez?! Eme omlott arcú hölgy, ez a nőnemű szörny,
aki itt kotor velem? Aki folyton visszakérdez???
Lábaival csúnyán kúszik, mint sérült fantom a sírhantok közt,
de messze már mögöttem.
Dög, mert én mögettem.

Így megyek, nem mondhatom meg, hogy kivagyok,
mert akkor ki-leszek... közösítve. Innen is, onnan is.
És úgy általába` mindenhonnan.

Ha mosolyon kapsz, vigyázz! Nem őszinte!
Élveztél, mikor szemen néztél,
vesztél, mikor hozzám értél.
- Megfagyott a tekintete, tiszta vére felhörpintve.

Egyedül megyek, magamnak tetszelgek és csak magamat fogadom el.
Dögrováson vagyok, ne keltsetek fel!
Ne is szólítsatok meg!

Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!


Sida2015. április 4. 10:12

Kedves Péter! (Bocs, hogy megszólítottalak. Tudod: a szokások!) Inkább a versedről írok, hogy lásd, hogyan jött át a mondanivalód.
Az élet valós, sötét oldaláról írsz, amit az ember igyekszik maga előtt is titkolni. Te kimondod, ahogy gondolod: az ember egy önző állat.Hát sokszor valóban úgy tűnik. Igen jól írtad meg. Gratulálok. +♥
Si

k.laszlo2015. március 31. 19:15

Piszok nagy realista vers ám amit írtál Péter, nekem átjön!Magam előtt látom!
Adom az ötödiket,de azt szeretettel!!!Kóródi Laci

Cyen2015. március 30. 21:29

Örülök, hogy ide találtam, hiszen olyan dolgot olvashattam, ami sajnos igaz.
Remek gondolataidhoz gratulálok!
Enikő

Varjas(szerző)2015. március 30. 17:44

Köszönöm, hogy elolvastátok.

dr.vegha2015. március 30. 09:30

Rövid leszek akkor..jó vers...Attila

fufenka2015. március 29. 21:37

Én is csatlakozom! Gratulálok szívvel, szeretettel: Zsuzsi

Törölt tag2015. március 28. 19:00

Törölt hozzászólás.

jocker2015. március 28. 18:40

Hmm... nagy vívódás az egész versed. Bejelentem, hogy nem vagy egyedül.
Elismeréssel: jocker/Kíber/Feri

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom